Édentől Gecsemánéig
Fák, virágok, fény – Teremtőjükről tanítanak.
Tanévkezdés a Derkovits Gyula Általános Iskolában
 

A fasori református templom magas tornyából messze elláthatunk mind a négy égtáj felé. Egyik ablakából a Julianna iskolára, egy másik ablakából a Derkovits iskolára nyílik közeli lelátás.

A juliannások augusztus 30-án, vasárnap sorakoztak fel az udvaron a zászlajuk mögé, és úgy vonultak be tanévnyitó istentiszteletre a templomba. A derkovitsosok tanévnyitójára szeptember 1-jén, kedden került sor. Ekkor az egész udvart megtöltötte az ünneplő sokaság: a szülők, a gyermekek, a pedagógusok serege. Szép rendben történtek az események. A látható, a hallható mozzanatok egyaránt megdobogtatták a résztvevők szívét. A kis elsősök bevonulása, a kórus háttérszolgálata, az igazgatónő frappáns, kedves hangú tanévnyitó beszéde, a gyermekek szereplései, versei, megszólalásai a mikrofon előtt – az ilyenkor szokásos rendezvények képét mutatták ugyan, de mégis: hordoztak magukban valami újat, újszerűt, valami többletet a jövőre nézve is.
A kettes oszlopba felsorakozott nyolcadikosok virágkaput, illetve folyosót alkottak egymás felé hajló kardvirágok lengetésével. Ezen jöttek át a bevonuló elsősök, és foglaltak helyet a szépen előkészített „középpontban”, ahol át is vehették ezeket a virágokat. Különös látvány volt – és különleges élmény is – az udvar nagy fái alatt látni a kisgyermekeket, kezükben a magas virágokkal, s ahogyan a nap aranysugarai a háttérből beleszőtték magukat a színek sokféleségébe.
Évnyitó a Derkovits iskolában 
Fák, virágok, fény

Igazgatónő beszéde végén meghirdette az új tanév jelszavát, vezérgondolatát: Fák, virágok, fény. Szülők és gyermekek egyaránt felfigyeltek erre, s arcukról leolvasható volt a gondolat arról, hogy e három szó nem csupán a mai napra szánt köszöntés, jókívánság akar lenni, hanem bizonyára folytatása is lesz: sok érdekességgel, izgalommal és örömmel…
Az ünnepség egyik záró mozzanata is a kis elsősökhöz kötődik, akik miután jelképesen átjöttek a virágkapun az óvodából az iskolába – és most minden körülöttük forgott –, rajzolhattak a mögöttük e célból kihelyezett táblákra. A táblák is az átmenetet képviselték: nemsokára írni fognak azokra, megismerve a betűket, de most csak egy jelet rajzolhattak, az óvodai jelüket…
Hátratekintéssel kezdődik

Igen jó volt mindezt felidézni a délutánra hirdetett elsős szülői értekezleteken, ahová meghívást kaptam, és jó volt hivatkozni a Bibliaolvasó kalauz szerinti napi Igére is (Márk 10,1–16), amikor a kisgyermekeket vitték szüleik ahhoz a Jézushoz, aki a világ világosságának vallotta magát az emberek előtt. Az Úr Jézus szereti a gyermekeket – hiszen Ő maga is volt gyermek –, megáldja, megajándékozza őket. Minket, hívő embereket is Ő ajándékozott meg a hittel. Utaltam arra, hogy a hit éppen egy nyitott, ajándékra váró gyermektenyérhez hasonlítható. Aki tehát a hit ajándékát kéri Istentől, az legyen kész és nyitott arra, hogy mindent ajándékba kap, mint a kisgyermek, aki teljesen rá van utalva erre.

A hit- és erkölcstanórák tartásának lehetősége is ajándék. Ugyanígy a tankönyveké, amelyeket először kézbe véve lapozgatót tartottunk minden évfolyamon: figyelve a már ismerős történetekre és az újakra is. Felidéztük a tanévnyitón hallott Fák, virágok, fény szavakat, és eljátszottunk ezeknek tananyagunkhoz illeszthetőségének gondolatával. Isten egy ilyen iskolai kezdeményezés nyomán most is nyitott egy ajtót az Ige továbbadására. Csak észre kell venni, csak élni kell vele! Elérhetjük, hogy a tanmenetekhez igazodó témafeldolgozások során az evangélium fokozatosan beárad az osztályokba és megjelenik a tanulók közgondolkodásában. Mégpedig – gyermektől gyermekig, szívtől szívig – a Lélek által. Isten Igéje egy ilyen folyamatban formáló erővé válhat; de kitartóan imádkozni kell érte.
Az első osztályosok hittankönyvében hamar rábukkanunk az Isten teremtő-alkotó munkájának csodájáról tanúskodó képekre. Egy olyan világot teremtett a mi Urunk, amelyben mindent az embernek adott. Ezért neki fénylett a nap, neki világított a hold, neki ragyogtak a csillagok, és szüntelenül gyönyörködhetett a fák, füvek, virágok szépségében. Hozzá illő társat is alkotott az embernek, és elhelyezte őket az Éden kertjében, ahol békesség honolt. (Akkor még békesség volt az állatok között, az állatok és az emberek között, valamint az emberek és Isten között.)
A másodikosok könyvében két olyan történetet is találtunk, amelyekhez szintén köthető a tanév vezérgondolata, annak egyik szava nyilvánvalóan. Ez pedig a fény. Ismeretes előttünk, hogy a napkeleti bölcseket egy erősen fénylő csillag vezérelte a királyok királya bölcsőjéhez: egy rongyos istállóba. (Messziről jöttek. Sokszor azok, akik távol vannak, jobban megértik Isten dolgait, mint akik a közel valók.)
A másik történet egy vak koldusról, Bartimeusról szól, aki utolsó lehetőségként tekinti Jézus elérhető közelségét, és minél inkább lepisszegik, minél inkább el akarják hallgattatni, annál jobban kiabál: „Könyörülj rajtam!” „Láss újra!” – parancsolja az Úr Jézus, és Bartimeus újra láthatta Jerikót, a gyönyörű várost, az embereket, a hegyeket, a pálmafákat, a rózsakerteket és mindent.
A harmadikosok tankönyvében nem csak fénnyel, hanem fával kapcsolatos történetet is felfedeztünk. Mózes az égő csipkebokor vakító tüzénél kapott elhívást Istentől egy roskasztóan nehéz szolgálat felvételére. Kapott ígéretet is: „veled leszek.” Miután Izráel fiai Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból, az Úr előttük ment, nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop képében, hogy mutassa nekik az utat. És most tekintsünk arra a fügefára, amelynek lombja mögül Zákeus, a gyűlölt fővámszedő keresi tekintetével Jézust. Ámde az Úr nevén szólítja, lehívja őt a fáról, és „bejelentkezik” a házához. Zákeus csak látni szerette volna az Úr Jézust, de Ő – látva a vámszedő megváltozott életét – üdvösséget hirdet Zákeus házának.
Az Úr Jézus szenvedésébe, gyötrődésébe enged bepillantást az ötödikesek tankönyve: Júdás árulása nyomán Isten Fia a letartóztatása éjszakáján tusakodik és az Atyával beszélget. Végül is mindenben Isten terve szerint cselekszik, és Ő, akiben bűn nem volt, a Gecsemáné kert ma is látható olajfái alatt magára veszi vétkeinket az Atya iránti engedelmességből és az irántunk érzett szeretetből.
A hatodik osztályosokkal Isten világosságában, Igéje fényében gondolkodunk egész tanévben. A Tízparancsolat ismeretében megláthatjuk, hogyan szerethetjük Istent és embertársainkat.

Mindezekhez a bibliai történetekhez, gondolatokhoz több szállal kötődhet az idei tanév idézett vezérgondolatának minden szava, üzenete – mind a tanítás, mind az alkotás keretében. A különböző fogalmak, erkölcsi értékek és érzések csak az Ige tükrében magyarázhatók hitelesen. A tanmenetek, tankönyvek és járulékos eszközök nagy segítséget jelentenek ebben – tanárnak, diáknak egyaránt.
A teremtett világ szépségére és gazdagságára rácsodálkozó kicsinyek szívébe a hála, a hálaadás magvait ültetjük el, amikor megköszönjük Istennek, hogy Őhozzá hasonló gondolkodó lényekké alkotott minket, s tudunk beszélni, tanulni, imádkozni és engedelmeskedni Őneki. Hiszen feladatot is adott a mi Urunk: „Őrizd és gondozd” – mondta az első emberpárnak, és mondja most minékünk is. Bizony jó, ha meghalljuk – sőt, ha meg is cselekedjük Isten parancsát. Engedelmességünk kicsiny jeleként díszeleg ott az épület falán: ÖKOISKOLA. Azt tanúsítja, hogy a Derkovits Gyula Általános Iskola tiszteli a természetet, s tanárai, diákjai és a családtagok sokat tettek azért, hogy az élőlény és a környezet viszonya megfelelő módon egyensúlyban legyen. Felvették a harcot a szemetelők, a környezetszennyezők ellen. Így az előző tanév jelszava az Újrahasznosítás volt.
Őrzik és gondozzák

Értelmezésének, megvalósításának szép bizonyságai azok az alkotások, amelyeket kiállításon mutattak be az iskola termeiben – és még a beiratkozásra érkező szülők is gyönyörködhettek bennük. Az idei tanév ökogondolata ugyancsak számos lehetőséget kínál az alkotóknak – nem csak a kézművesség, hanem az irodalom területén is. Hálásak lehetünk Istennek, mert olyan nagy ajándékokkal áldott meg mindannyiunkat, hogy tudunk alkotni. Ő megengedte, hogy ne csak nézzük az Ő alkotását, hanem mi is részt vegyünk környezetünk kialakításában, szépítésében. Arra törekszünk ezért, hogy a kicsik fölfedezzék különösen jó képességeiket, és segítünk is azok továbbfejlesztésében. Még karácsony előtti erőpróba volt minden elsős hittanosnak, hogy elkészítette a Teremtéskönyvecskét. Együtt színezünk, szabdalunk, hajtogatunk és ragasztunk.
A Bartimeus meggyógyításáról szóló alkalmon arra bátorítjuk a gyermekeket, hogy lássák meg a fogyatékkal élők szükségeit, és segítsenek rajtuk. Ámde a vakok történeteinél el szoktam mondani egy vasárnapi iskolás élményemet is. Elsős elemista lehettem, amikor gyerekmunkás asszonyok családlátogatásra vitték csoportunkat – két helyre is. Először egy alkoholista férfit látogattunk meg, aki a tűző napon valami ócska vödörben matatott az udvaron. Nem udvariasan fogadott bennünket, sőt gúnyosan, lekicsinylően beszélt az asszonyokhoz, szent fazéknak nevezte őket, és szándékosan káromolta előttük (előttünk) az Istent. Tőle egy idős vak nénihez mentünk, aki az Úr Jézusról mint személyes ismerőséről beszélt nekünk derűsen, örömmel. A félhomályos szobában az arca és fehér haja világított csupán. Nagy hatással volt énreám így együtt ez a két élmény – bizonyára Isten rendezte így, és tartotta meg emlékezetemben. A férfi összetört arcú volt, és öregnek látszott fiatalon is. A nyári napfény ellenére a sötétben botorkált, mert tisztátalan lélekkel élt. Az idős, világtalan néni lelki szemével látta a világ világosságát. Minden ránk bízott kapjon ilyen igazi lelki látást – könyörögjünk érte!
Az Úr Jézus látja az emberekben rejlő lehetőségeket. Erre tudunk rámutatni Zákeus történetén keresztül. Valamennyien bűnös, gyarló, elveszett emberek vagyunk, gyakran követünk el hibákat, de azért jött Jézus, a Szabadító, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. Arról is beszélgettünk a gyerekekkel a történet kapcsán, hogy ha elrontanak valamit, lehet újat kezdeni bocsánatkéréssel. Tudják meg, hogy a bocsánatkérés felszabadít, örömet ad. Jézus és Zákeus találkozását tekinthetjük Jézus nyilvános működése összefoglalásának.

Bizonyos értelemben az összefoglalás igényével jelentkezik e töredékes válogatás is, amely az Éden kertjétől a Gecsemáné kertjéig ível a Fák, virágok, fény jelszó jegyében. Mert a föld szépsége, amely Isten kezének munkája, tisztaságért kiált – a szív tisztaságáért. Megértésre talál és cselekedetekre indít ez sokakat. Erre tanítom a rám bízott kis diákokat is – és az Igére, aki testté lett és lakozott miközöttünk. Ő az, akinek lába elé virágot hintettek, miközben oltárt ácsoltak neki fából a Golgotán.
A szív tisztaságáért, a szívem tisztaságáért imádkozom Őhozzá: „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen / Fényedből fénysugár az életem.”
 
Dévai-Józsa Gábor
katechéta