Pálinkás Gyuláné diakóniai szolgálatvezető bemutatkozása
1989-ben lettem a gyülekezet tagja. Nyolcéves kislányomat kísértem gyermekhittanra – és itt „ragadtunk”. 1992-ben választottak meg presbiternek. Isten több szolgálatra is elhívott. Nyugdíjba vonulásom után kaptam megbízást arra, hogy a diakóniai csoportot összefogjam, illetve ezt a szolgálatot próbáljuk közösen erősíteni, továbbfejleszteni. Apró léptekkel, de haladunk, ma már kb. 20-25 testvérrel végezzük a ránk bízott feladatokat. Személyes élményként említeném: egy idős férfi testvérünket, aki korábban mindig nagyon zárkózott volt, s betegsége alatt és után közvetlenebbé vált. Megszerveztük neki a gondozási központ által a meleg ebéd házhoz szállítását. Egy férfi diakóniai szolgáló testvérre bíztam, akit szintén elfogadott, jelenleg is kéthetente látogatja, ma már mosolygósan látjuk a templomban. Megtapasztalom és megtapasztaljuk, hogy sokkal többet kapunk vissza, mint amit adunk.
Istennek legyen hála érte!