Fakultatív

A FAKULTATÍV HITTANOKTATÁSRÓL

 
A címben szereplő fakultatív kifejezés egyáltalán nem újkeletű egyházunkban. Megértéséhez a történelemkönyveket egészen 1948-ig, „A fordulat éve” címig kellene visszalapozni. Ugyanis ekkor született meg az 1948. évi XXXIII. törvény a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonbavétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában. A törvényt 1948. június 16-án hirdették ki – majd az 1999. évi LXI. törvény 1. §-a alapján helyezték hatályon kívül 1999. június 24-én.
Az iskolaállamosítási törvényt és végrehajtási utasítását Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter írta alá. A fordulat éve másik, ide vonatkozó dokumentuma a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyarországi Református Egyház között 1948. október 7-én megkötött Egyezmény volt, amelyet a miniszter mellett dr. Révész Imre püspök, a zsinat lelkészi, és dr. Balogh Jenő, világi elnöke írt alá. 
Milyen politikai, gazdasági, társadalmi és egyházi előkészületek építették ki az Egyezményhez vezető utat? – kérdezhetjük. A válaszok bizonyára ott lapulnak a könyvtárak, levéltárak polcain, és érdemes kutatni is azokat. Ámde bennünket most csak egy „kis epizód” érdekel, mely szerint 1947. március 6-án egy – Ortutay Gyula által vezetett – közoktatásügyi szakbizottságnak a tagjai pártközi értekezlet elé terjesztették határozati javaslatukat. A tízpontos terv negyedik pontja kimondja: „Az 1946. évi I. törvényben biztosított lelkiismereti és vallásszabadság elvének megfelelően az iskolai vallásoktatást fakultatívvá kell tenni. Minden szülőnek meggyőződésétől és szabad elhatározásától függ, vajon gyermekét kívánja-e vallásoktatásban részesíteni vagy sem.” A tervezetet a pártközi értekezlet elfogadta. 
A dokumentumok tanulmányozása jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy az egyházi iskolák, ezen belül a református oktatási intézmények államosításának folyamatába belelássunk. Ily módon szemünk és szívünk elé tárul a diktatórikus rendszer működése: a kor embere, aki cselekszik, aki megalkuszik, behódol vagy ellenáll, aki ingatag, tétovázó, reménykedő és az is, akit a hatalomvágy, a gőg vezérel… Értenünk és ismernünk kell a korábbi évtizedek történetét, drámáit és tragédiáit – de hálával kell elfogadnunk, hogy az egyházrombolás évtizedei után új lehetőséget ad az építésre és növekedésre a mi Urunk. Az örökkévaló igazság akkor köszön ránk, amikor történéseinket az Ige felől értelmezzük – ha a mulandóban Isten szerint keressük a maradandót.
A korábbi évtizedek eseménysorába tartoznak azok az ígéretek is, amelyeket a hatalom nem tartott be. Így nemhogy kötelező maradt volna a hitoktatás – amint azt az Egyezmény ígérte –, de még az addig használt hittankönyveket is betiltotta a közoktatásügyi miniszter: „Iskoláinkban jelenleg is használatban lévő hittankönyvek nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a népi demokrácia gazdasági, társadalmi és politikai fejlődési iránya és a művelődéspolitikát vezető békességes, megértő szellem kialakítása feltétlenül megkíván" – írta 1949. február 24-i levelében, majd így folytatta: „Ezeknek a hittankönyveknek az 1949/1950. iskolai évben folytatólag való használatához semmiképpen nem járulok hozzá.” A Konvent elnökségének intézkedése nyomán így új tankönyvcsalád született – de addig is a Szentírás, az énekeskönyv és a két hitvallásos könyvünk (a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás) iskolai használatával végezték a katechetikai munkát. 
 
„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,12) – mondta a próféta az ellenség feletti győzelem örömében. Megsegítette egyházunkat is – nemcsak a nehéz időkben, hanem valóban mindez ideig. A mögöttünk hagyott negyed évszázad alatt például két teljesen új hittankönyvcsalád látott napvilágot, több kiadásban is. A meghaladva megőrizni elv alkalmazásával sokan sokféleképpen fáradoztak azon, hogy evangéliumi nevelésünkbe beépüljön mindaz, amit egy-egy kor (korszak) pedagógiája tett rá neveléstudományunkra. A most használatos hittankönyvek a hit- és erkölcstan tantárgy fokozatos bevezetése függvényében a 2016/2017. tanévben vehetők igénybe utoljára a fakultatív hittanórákon.
 
A sokéves tapasztalatok azt mutatják a Fasorban is, hogy amikor egy tiszta cél érdekében egy emberként munkálkodunk közösen, akkor nagyszerű dolgokat érhetünk el az Úr Jézus erejével. A fakultatív hittanórákon a Heidelbergi Káté szerinti tiszta evangélium hirdettetik. A gyermekek ily módon rácsodálkoznak Isten teremtett világára, és megismerik az Ő nagy tetteit. Boldog lehet az a gyermek, aki a család, a gyülekezet és az iskola hármas ölelésében nevelkedik, formálódik. Mindig nagy öröm megmutatni az imádkozás ajándékát a kicsiknek. Hamar megtanulnak saját szavukkal is könyörögni, hálát adni. A közös imádkozás igénye és ereje jobbára azok szívében munkál tartósan, akik családi környezetben is rendszeresen gyakorolják azt. A gyermekek félnek a gyógyíthatatlan betegségektől (nagyszüleikért, szüleikért imádkoznak). A kicsik irtóznak a cigarettától, az alkoholtól, az egészségkárosító életmódtól – és szeretik „kibeszélni magukból” feszültségeiket.

A fakultatív hittanórák nem minden iskolában órarendbe illesztettek, hanem jobbára ebéd után, a 6-7-8. órában, illetve a 9-10. órában biztosított erre a lehetőség ezekben az években. A hit- és erkölcstanórák bevezetése előtt egyedül az Erkel Ferenc iskolában tarthattunk heti két hittanórát az első osztályosoknak, minden további évfolyamon heti egyet csupán. A fent említett folyamat következményeként a fakultatív hittancsoportok száma tovább apad. Az előző tanévben öt általános iskolában hét ilyen csoport működött még s mellettük négy óvodás csoport is. A 2015/2016. tanévben mindössze egy iskolai csoport szervezésére volt igény (a meglévő óvodás csoportok mellett). A gyülekezeti hittanórákról is érdemes szólni e helyen, hiszen azokból az iskolákból érkeznek ide kisdiákok, amelyekben fakultatív hittanórák tartására nem adatott lehetőség. Ámde az utóbbi egy-két évben az érdeklődés itt is megcsappant. Az előző tanévben két vegyes korosztályú csoport működött hit- és erkölcstan-tematikával (az egyik a 2. osztályos, a másik a 6. osztályos tankönyvből tanult). A 2015/2016. tanévben már csak egy vegyes korosztályú csoportot indítottunk a 3. osztályos tanmenet, illetve tankönyv alapján. Azt tervezzük, hogy azoknak a gyerekeknek indítunk további hasonló csoportokat, akik iskolájukban – különböző okok miatt – etikaórára járnak.
Szeretettel biztatunk és várunk minden érdeklődőt. Jelentkezni az adott iskola hittanoktatójánál lehet, illetve a lelkészi hivatalban.

A történelmi visszapillantást itt is megtesszük. Ugyanis, amikor „a jég olvadni kezdett”, egészen pontosan 1987. július 6-án megszületett a Megállapodás a gyülekezeti hitoktatás bevezetéséről és szabályozásáról. Református egyházunk címerében ott ragyog az Ige: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8,31). Szolgáljon ez bizonyságtételünk alapjául, amikor az evangéliumi nevelés szép, de rögös útját járjuk.
 
Dévai-Józsa Gábor

Hitoktatóink: ITT.