A múlt század elejének kiváló költője, egy nagyon híres újságnak, a Nyugatnak a munkatársa, szerkesztője. Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt.
Sokszor járt külföldön, megismerte más országok irodalmát, kultúráját. Nagyon szerette hazáját, egyik versében egy földobott kőhöz hasonlította magát, amely törvényszerűen visszahull a földre. Így vágyakozott vissza ő is mindig saját hazájába.
Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. |
Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. |
1. Érezted-e már azt, hogy valahonnan nagyon hazavágyakoztál?
Írj a honvágyadról: miként erősödött, fokozódott benned ez az érzés?
2. Mit tennél, ha valami körülmény miatt nem jöhetnél haza?
Gondold végig, mi hiányozna neked leginkább egy ilyen helyzetben!
A verses vagy prózai művek leadási határideje:
2019. március 14. csütörtök
___________________________________