Végh Tamás

nyugalmazott lelkész

 

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” (Jn 10, 27)

Végh Tamás a református közösség áldott evangelizáló igehirdetője 1995-től 2014-ig szolgált lelkészként gyülekezetünkben. Ma Isten elhívásának eleget téve világszerte viszi az Örömhírt, miközben családjával nyugdíjas életet él.

1971-ben Salgótarjánban kezdtem a lelkipásztori szolgálatot, ahol a kicsiny városi gyülekezet mellett 52 helységből álló nógrádi szórványkörzet gondozása volt a feladatom. Megtanultam kis számokban gondolkodni, a néhány fős szórványgyülekezeteket megbecsülni.

Öt év múlva Fótra kerültem, az Északpesti egyházmegye talán legnagyobb gyülekezetébe. Mindössze 29 éves voltam ekkor és nagy szervező munkába kezdtem. Különösen a gyermekek és ifjak körében történt nagy változás a gyülekezet életében.

Öt év fóti szolgálat után úgy elfáradtam, hogy szerettem volna egy kis gyülekezetben folytatni. De Isten másként gondolta! Elrekesztette utamat. Ugyanakkor feleségemmel együtt – a biatorbágyi misszió segítségével - olyan belső megújuláson vitt át bennünket, amelynek nyomán a következő csaknem 15 évben lelki ébredést éltünk át a gyülekezetben. Fiatalok és felnőttek tértek meg és nem csak lelkiekben épült újjá a gyülekezet, hanem új lelkészlakást, gyülekezeti házat, sőt saját házat is építettünk – közös fizikai munkával.

1995-ben választott meg a Budapest Fasori gyülekezet lelkipásztorának. Nagyon mélyről indultunk. Isten iránti nagy hálával írom, hogy újjáépítette a gyülekezetet. Az akkor éppen csak újonnan induló Julianna Iskola ma már nyolc évfolyamos. A 2008-ban létrejött Csipkebokor Óvodánk is különös ajándék. A mintegy 50 fiatal házaspár egy jó része úgy került hozzánk, hogy meg sem voltak keresztelve, vagy a gyermekkorban keresztségben részesültek ugyan, de semmi közük a hithez, vagy egyházhoz nem volt. Isten kegyelme itt is ébredést adott. – Akit a fasori újjáépülés évei bővebben is érdekelnek, megtalálhatja a honlap más részén az erről szóló beszámolómat.

2009-ben lelkésztársam átvette a gyülekezet vezető lelkipásztori feladatait, a szolgálati időmet teljes egészében az igehirdetésnek, személyes lelkigondozásnak, és az evangélizációs szolgálatoknak szentelhettem.
Feleségemmel kisdiák korunktól szeretjük egymást. Ő gyógyszerészként dolgozott nyugdíjazásáig. Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket.  Már mindhárman kirepültek a családi fészekből, férjhez mentek, illetve fiunk megnősült. Jelenleg egy unokánk van, aki a Julianna Iskola kisdiákja.

2014-ben 45 évi szolgálat után nyugdíjba mentem.
Nyugdíjba menetelem után kettős életem van. Egyfelől nagyon jól esik a megpihenés. Másfelől evangélizációs szolgálatokra járok, amikor újra teljes lendülettel hirdetem az igét, és az itthoni vasárnapok-hétköznapok is gyakran ige-szolgálatban találnak. Jelszavam: rendszeresen semmit, alkalmilag mindent.

Fóton élünk, de a fasori testvérek szeretete körülvesz bennünket. Örökös fasori nyugdíjas lelkipásztor vagyok. Felejthetetlenül egybefűzte életünket az ÚR. – A jövőre nézve pedig nagy hála van a szívünkben, hogy Isten mérhetetlen kegyelme nyomán szívünkben hordozhatjuk Jézus ígéretét:

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (János 10,27–28).


Végh Tamás tevékenységének méltatásául fővárosi kitüntetésben részesült.
Nyugalmazott lelkipásztorunk karácsonyi köszöntője ITT olvasható.