Révay József
presbiter
1953-ban születtem Miskolcon, ott voltam középiskolás. Katolikus családban, szeretetben nevelkedtem. 1971-ben Budapesten építőipari főiskola várt, majd Zsuzsa – aki 1975 óta a hitvesem – marasztalt. Két fiunk született, Mátyás (1978) velünk él. Péter (1982) már kirepült a családi fészekből, a házasságából az ÚR három unokával, Csongor (2013), Bendegúz (2016) és Róza (2019) ajándékozott meg.Isten kegyelméből 45 év szolgálati idővel – az építőipari, majd intézmény-fenntartási és felújítási terület, végül építéshatósági feladatok ellátása után – 2016-ban nyugdíjas lettem.
Pedagógus feleségem népes református családjának aktív hívő élete, a tőlük 1975-ben kapott és egyre gyakrabban olvasott bibliám, egy-egy hívő testvérrel folytatott áldott beszélgetés, csendes hetek Biatorbágyon, mint az Úr eszközei vezettek református gyülekezetbe, nevezetesen a Fasorba. 1999-ben, életem legnagyobb eseménye a konfirmációm volt, amikor Jézus Krisztust elfogadtam Uramnak, Istenemnek és Megváltómnak, mert megértettem, hogy a golgotai kereszten értem, miattam és helyettem áldozta fel életét. A kapott bűnbocsánat és az Úrral való együttélés boldogsága átlendít bajon, nehézségen és megláttatja csodáit.
Azóta az esküvőnkön értetlenül hallgatott ige – sok más ige mellett- éltető valóság számomra: „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3).
Szolgálatom technikai jellegű. Éveken át voltam gondnok a Tahi táborban ifjúsági csendesheteken, de a Fasorban is szívesen elvégeztem amire megkértek. 2000-től egyházközségünk presbitere vagyok. Jelenleg a presbiteri szolgálatból eredő, rám jutó feladatokat látom el.