Néhány éve hívtak, és örömmel kapcsolódtam be az egyikbe, ahol Feketéné Erzsike és Voloncs Andrea nyitotta meg otthonát a csoport tagjai előtt. Amíg dolgoztam, nem tudtam részt venni minden hónapban az összejöveteleken, ám friss nyugdíjasként könnyebb megoldani, hogy minden hónap második kedd délutánját együtt töltsük. Egy ideje csak Andreánál, ettől az évtől kezdődően pedig felváltva már nálam is. Sőt, legutóbb Kissné Sohár Márti hívott meg minket az otthonába. A csoport összetétele időközben kicsit változott, mert élethelyzetük miatt néhányan elmaradtak, és újabbak kapcsolódtak be közösségünkbe. Nyolcan-tízen vagyunk együtt hónapról hónapra, hogy süti, gyümölcs, tea vagy kávé mellett beszélgessünk mindennapi kérdéseinkről, örömeinkről, gondjainkról.
A háziasszony egy-egy hitbeli kérdést, igei megtapasztalást oszt meg a közösséggel, énekelünk is, aztán gyorsan elszáll egy ilyen beszélgetős óra után a második is az imádsággal. Mert mindezt, az egyéni és családi dolgainkat, gyülekezetünk, országunk ügyeit, vezetőinket imaközösségben az Úr elé visszük. Egy-egy ilyen áldott imakör után szinte megújulunk, feltöltődünk, egészen közel érezzük, tudjuk magunkat egymáshoz és Urunkhoz, Jézusunkhoz.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18,20).