Énekkarunk kisebb része tanítás után indult Csepelre, hogy örömhírt vigyenek a megtört szívű, Isten után vágyakozó embereknek. Felejthetetlen élményben volt részük mind a szolgálóknak, mind a hallgatóknak. Köszönjük a gyerekek odaszánását, akik szabadidejüket feláldozva, sok-sok próbát követően, élesben, közönség előtt is dicsérhették az Úr Istent, aki testet öltött, s lejött közénk.
Csodálatos énekükkel közelebb hozták hozzánk, emberekhez, a karácsony igazi üzenetét. Reméljük, sok szívet megérintett az ige, s hozta el számukra a békességet, csendességet.
Felemelő és megrendítő érzés volt a végén közösen énekelni záró énekünket a „Csendes éj-t”. Ekkor már nem volt fontos, hogy ki honnan érkezett, egy lélekkel dicsőítettük mindannyian a megszületett Krisztust.
Szeretnénk ezúton is köszönetet mondani a Tarnóczy házaspárnak: Csenge néninek, énekkarunk vezetőjének, aki évről évre felkészíti a gyerekeket erre a nem mindennapi szolgálatra, s férjének, Laci bácsinak, aki hűségesen vállalja felesége mellett gitárszolgálatát! Isten áldja meg fáradozásaikat!
S végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk megköszönni azon szülők odaszánását, akik részt vettek az énekkaros gyerekek kísérésében, szállításában.
Legyen mindezért Istené a dicsőség.