„…zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok:

 
Bizonyára többünkkel történt már meg, hogy elmentünk egy cirkuszba, és ott valami olyan trükköt hajtott végre az előadó, ami után azon gondolkodtunk, hogy hogyan csinálhatta. Mi történt ott valójában? Lehet, hogy megkérdeztük magunktól, hogy mi akar ez lenni. Valószínű nem vagyok egyedül azzal a vágyammal, hogy jó lett volna néhány trükköt úgy megnézni, hogy valaki megmutatja, hogy mi is történt ott valójában. Pünkösd eseménye is kicsit ehhez az élményhez volt hasonló azok számára, akik benne voltak. Nem tudták igazán, hogy hova tegyék ezt a dolgot. Nem tudták, mit jelent, és hogy mit kellene ezzel most kezdeni. Sokszor még most is így vagyunk Isten Lelkének a munkájával, hogy igazán nem tudjuk hova tenni, nem tudunk mit kezdeni vele. A következő néhány sorban szeretném, ha közösen bepillantanánk Pünkösd kulisszái mögé, és meglátnánk néhány nagyon fontos dolgot azzal kapcsolatban, mi történt, mióta Isten Lelke kitöltetett a világra.

Az első dolog, amit láthatunk, hogy a Lélek elkezd érthetően és nyilvánvalóan Isten felséges dolgairól beszélni. Nem azt teszi, hogy megjelenik és felhívja magára a figyelmet, hanem amikor elkezd munkálkodni, kimondja az igazságot arról, hogy kicsoda az Isten, kicsoda Krisztus és kik vagyunk mi. Isten Lelke valóban arra vezet el bennünket, hogy ismerjük jobban azt, aki megváltott bennünket. Nem önmagát akarja reklámozni, hanem azt, aki elküldte. Nagyon nehéz ezt ebben az önistenítő világban elképzelni, hogy a hatalmamat ne arra használjam, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá legyen, hogy én milyen nagy vagyok. A ma embere mindent megtesz, hogy elismertesse magát, hogy kitüntessék, megdicsérjék. Ennek ellenére Isten Lelke bár megtehetné, hogy önmagát isteníti, nem teszi, hanem az Atyára és Jézus Krisztusra mutat.
Másodszor pedig azt látjuk, hogy amikor az emberek Isten Lelkének munkájával találkoznak, azonnal feltesznek egy kérdést: „Mi akar ez lenni?” Ezt többen is átélhettük, hogy az emberek, amikor észlelik Isten munkáját, ma is ugyanezt a kérdést teszik fel. Amikor látják rajtunk, hogy nem úgy viselkedünk, ahogyan kellene vagy ahogyan megismertek, ugyanezt a kérdést teszik fel: „Mi akar ez lenni?” Pünkösd történetében is pontosan tudták, hogy egy vámszedőnek vagy egy halásznak hogyan kellett viselkedni, öltözni, tevékenykedni, erre azt látják, hogy Isten Lelke által olyat tesznek, amit nem kellene, és ez furcsa. És kedves Testvérek, amikor valaki látja az életünket, és észreveszi, hogy mi nem szitkozódunk, nem panaszkodunk annyit, nem vagyunk zavartak, ugyanezt kérdezi meg, hogy hogyan lehet ez. A világ nem érti meg, hogy mi történik igazán velünk, amikor Isten Lelke elkezd bennünk munkálkodni. De érzékelik, hogy itt valami nagyobb van, mint ők. Valami olyan működik bennünk, ami bár furcsának hathat, de vágynak ők is rá.
A harmadik fontos dolog Isten Lelkének munkájával kapcsolatban, hogy amikor mi a saját bőrünkön kezdjük érezni, hogy Isten elkezdett bennünk Lelke által munkálkodni, ugyanazt a kérdést tesszük mi is föl: „Mi akar ez lenni?” Hiszen másokról könnyebben hisszük el, hogy olyan történik velük, ami nem várt, ha mást nem, akkor azt mondjuk rá, hogy hát szerencséje volt. De amikor Isten az Ő Lelke által bennünk kezd el munkálkodni, akkor arra jövünk rá, hogy valami rajtunk túlmutató történik. Jól tudjuk, hogy kik vagyunk, és azt is, mire vagyunk képesek. Magunkat már nagyon jól ismerjük, és nagyon jól tudjuk, hogy mit tudunk megtenni és mit nem. Ismerjük magunkat, mint a rossz pénzt, és tudjuk, hogy miben vagyunk képesek változni és miben nem. Isten viszont sokkal jobban ismer, és amikor Lelke által elkezd bennünk működni, olyan dolgokat kezd el megmozgatni bennünk, amit nem igazán gondoltunk volna. Ő az, aki olyan változásokat hoz az életünkbe, amit nem is gondoltunk volna. Lehet, hogy soha nem gondoltuk, hogy megelégedett lesz az életünk, vagy hogy békességünk lesz. Lehet, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy az életünk, a szavaink, a tetteink, a gondolataink tiszták lesznek. De Isten elvégezte ezt bennünk Lelke által. Aztán egy másik nagy, zavarba ejtő változás, hogy azt vesszük észre, hogy olyan szavak, tettek, amiket eddig tettünk, elkezdenek zavarni. Lehet, hogy egész életünkben borzasztóan beszéltünk másokkal, és nem is tűnt fel, most pedig, miután a Szentlélek elkezdett munkálkodni bennünk, nem értjük, hogy miért zavar a beszédünk. Ha ilyen és ehhez hasonló dolgokat látsz az életedben, akkor örülj, mert Isten Lelkének dolga van veled. Elkezdte elvégezni benned azt a csodát, hogy végre nem a saját magad, hanem Isten dicsőségére élj.
Végül pedig még egy nagyon fontos dolog, hogy mindig lesznek, akik Isten Lelkének munkáját megpróbálják megmagyarázni, hogy ne kelljen elfogadniuk annak Istenre mutató távlatát. Biztosan „édes bortól részegek…”. A tapasztalataik és gondolkodásuk nem is engedi, hogy a csoda érintse a lelküket. Kizárják azt a tényt, hogy itt többről van szó, mint iszákos emberek danolászásáról. Itt Isten Lelke mutatkozik be mindazoknak, akik jelen voltak. Isten őrizzen attól, hogy arra, amit Isten végez, azt mondjuk, hogy ez a puszta véletlen vagy éppen valamiféle törvényszerűség következménye. Ne fosszuk meg magunkat attól a csodától, amit a Szentlélek munkája által nyerhetünk. A keresztyén ember hitben él, nem pedig látásban. A nem hívő ember viszont látásban él. Annak hisz, amit lát.

A nagy kérdés mindezek után, hogy látjuk-e magunkban Isten Lelkének ezt a munkáját, ami Isten dicsőségét munkálja Krisztus által. Ami aztán a körülöttünk levő embereknek is látható lesz. Látják a körülöttünk élők, hogy valami furcsa és érthetetlen történik bennünk? Vagy teljesen láthatatlan és érthetetlen az, ami bennünk zajlik. Amikor látják az életünket, vajon felteszik-e a kérdést: „Mi akar ez lenni?” Tudjuk-e mondani a választ: „Ez Isten munkája akar lenni bennem és általam.” Látom-e, hogy Isten olyan dolgokat végez el bennem, amikről még álmodni sem mertem volna? Ha igen, akkor adjunk hálát Istennek, hogy munkálkodik bennünk, és kérjük még inkább Isten Lelkének támogatását. Ha ezt nem látjuk, akkor pedig kérjük Istent, hogy bőven árassza ki az Ő áldott Lelkét ránk, és végezze a munkáját bennünk. Adja meg Isten, hogy minden gát és akadály, ami az ellen hat, tűnjön el, hogy Isten Lelke munkálkodhasson bennünk, és Isten Lelke végezze el bennünk, hogy az életünk egyre kevésbé rólunk, de egyre inkább a mi megváltónkról, Jézus Krisztusról szóljon. Isten adja, hogy ebben az ünnepi készülődésben és ünneplésben ezt élhessük át!

Ámen