Kincskereső tábor 2017
Az idei tábori beszámolónkat itt olvashatják.
Kincskereső táborunkat idén is Csobánkán tartottuk meg 74 gyermek és 21 felnőtt részvételével.
A délelőtti csoportfoglalkozások idei témája Isten igéje volt: Isten Igéje olyan, mint a mag (amiből új élet nőhet ki); olyan, mint a kétélű kard (ami szétválasztja a jót és a rosszat); olyan, mint a lámpás (ami megmutatja az utat, amin járnunk kell); olyan, mint a kenyér (ami táplál és erőt ad) és olyan, mint a pajzs (ami megvéd bennünket). Ezekhez kapcsolódva minden nap konkrét tárgyi kincset is kerestek a gyerekek – nagy lelkesedéssel. 
A zömében hűvös és esős idő ellenére Isten kegyelméből mégis minden kinti programot is meg tudtunk tartani, így egy fáklyás felvonulás során pl. átélhettük, milyen lehetett a zsidó népnek a pusztában Isten tűzoszlopát követni, annak fényénél haladni az úton; ill. a tavalyi olimpiához hasonlóan, idén tábori vizes VB-t tartottunk. Mindezek mellett a reformáció 500. évfordulójáról is megemlékeztünk: egy fergeteges akadályversenyen (és a vizes VB-nken is) felvillantottuk az akkori – Istenhez visszatérő - időszak 1-1 fontos momentumát, ill. az „esti meséink” során több magyar reformátor életének érdekességein keresztül gondolhattuk át milyen fontos Isten igéjét, a Bibliát olvasni, ahhoz ragaszkodni. Délutánjainkban az előbbieken kívül volt még kézműveskedés, megrendeztü
k az elmaradhatatlan focibajnokságot, és idén is volt Ki Mit Tud?. A hét lezárásaként a saját kincskeresős kapunkra tűztük ki a kézformánkra írt gondolatainkat, hogy mi miben szeretnénk reformálódni, újat kezdeni, vagy mit szeretnénk ezentúl máshogy csinálni.
Hazautazáshoz készülődve sokan szomorúan csomagoltak: de kár, hogy már vége van és haza kell menni.
Demeterné Harmathy Zsófia
A délelőtti csoportfoglalkozások idei témája Isten igéje volt: Isten Igéje olyan, mint a mag (amiből új élet nőhet ki); olyan, mint a kétélű kard (ami szétválasztja a jót és a rosszat); olyan, mint a lámpás (ami megmutatja az utat, amin járnunk kell); olyan, mint a kenyér (ami táplál és erőt ad) és olyan, mint a pajzs (ami megvéd bennünket). Ezekhez kapcsolódva minden nap konkrét tárgyi kincset is kerestek a gyerekek – nagy lelkesedéssel. A zömében hűvös és esős idő ellenére Isten kegyelméből mégis minden kinti programot is meg tudtunk tartani, így egy fáklyás felvonulás során pl. átélhettük, milyen lehetett a zsidó népnek a pusztában Isten tűzoszlopát követni, annak fényénél haladni az úton; ill. a tavalyi olimpiához hasonlóan, idén tábori vizes VB-t tartottunk. Mindezek mellett a reformáció 500. évfordulójáról is megemlékeztünk: egy fergeteges akadályversenyen (és a vizes VB-nken is) felvillantottuk az akkori – Istenhez visszatérő - időszak 1-1 fontos momentumát, ill. az „esti meséink” során több magyar reformátor életének érdekességein keresztül gondolhattuk át milyen fontos Isten igéjét, a Bibliát olvasni, ahhoz ragaszkodni. Délutánjainkban az előbbieken kívül volt még kézműveskedés, megrendeztü
k az elmaradhatatlan focibajnokságot, és idén is volt Ki Mit Tud?. A hét lezárásaként a saját kincskeresős kapunkra tűztük ki a kézformánkra írt gondolatainkat, hogy mi miben szeretnénk reformálódni, újat kezdeni, vagy mit szeretnénk ezentúl máshogy csinálni.Hazautazáshoz készülődve sokan szomorúan csomagoltak: de kár, hogy már vége van és haza kell menni.
Demeterné Harmathy Zsófia
A táborban készült képeket itt tekinthetik meg.