Igazgatói köszöntő

Köszöntöm a gyülekezetet, szülőket, pedagógusokat és iskolánk minden tanulóját.

Ünnepre gyűltünk össze. Ünnepről tanúskodik a juliannás egyenruha, a díszes templom, a szép ének, a magasztos gondolatok. Ünneplőbe öltözött a szív is. Ünnepeljük a találkozást: újra láthatod barátaidat, újra örülhettek egymásnak.
Örömujjongásra, mint az év végén, most nem számítok. Mert nem minden ünnep örömtől hangos. Természetes, hogy most több a szorongás, az izgalom, a kíváncsiság; talán kis félelem is van bennünk az ismeretlentől, az újtól.

Leginkább azért ünnep a mai nap, mert megjelentünk itt, Isten színe előtt, egy közösséghez tartozva, együtt figyelve az Ő szavára, áldását kérve erre a tanévre is.

Kedves juliannás diák! Megértem, ha felteszed a kérdést: Miért ünneplünk? Ünnepeljük, hogy vége a pihenésnek? A nyári élményeknek? Ünnepelhetjük, hogy holnaptól újra dolgozunk? Megint korán kell kelni, újra tanulni kell, újra jönnek a dolgozatok…
Az előttem ülő kis elsősök csillogó szemei, kíváncsi tekintetük elárulja, hogy ők biztosan nagyon várják az iskolát. És a nagyobbak hogy vannak ezzel?

A pihenés jó dolog, én is szeretem. De a nyárnak vége. A tanév elkezdődik, ha tetszik, ha nem. Az időt sem tudjuk megállítani. A körülményeken sem igazán tudunk változtatni. A követelmények, a tananyag mind adott.
Így hát nincs értelme a körülményeink miatt siránkozni.
A változtatást érdemesebb magunkon kezdeni. Mert többre megyünk, ha a hozzáállásunkon változtatunk. Mert fejlődni csak változás útján lehet. Változni igazán jól csak Istenben bízva lehet.
Nekünk itt az iskolában feladatunk, hogy az életre felkészítsük a gyermekeket. Hogy megalapozzuk tudásukat, hogy megtanítsuk nekik a megszerzett tudást jól és jóra használni, hogy megtanuljanak a közösség tagjaként élni, hogy jellemük Istennek tetsző módon fejlődjön.
De mint mondtam, a hozzáállás is sokat számít, amin, ha akarunk, tudunk változtatni. 
Az akaraterő nagy úr. Akarni lehet a jót, de a rosszat is.
A rosszat jóval legyőzni akarni kell. A szeretetet is akarni kell. A lustaságot legyőzni csak akarattal lehet. Rossz tulajdonságokon akarattal lehet változtatni. 

Te hogyan éled meg a mai napot? Akarod-e ünnepként megélni? Akarsz-e újra naponta Isten ajándékairól, kegyelméről, szeretetéről hallani? Akarsz-e mindenért hálát adni? 
Emlékszel a tavalyi áhítatok témáira? Milyen lett a bizonyítványod a Hálaiskolában? Kitűnő vagy elégséges? Milyen gyakran tör fel a szívedből a hála? Vagy elfedi sok keserű gondolat? Formált-e téged Isten szava, vagy maradtál az, aki voltál? Ne maradj ugyanaz!
Tapasztalom, hogy a folyamatos hálaadás az egyik legjobb jellemformáló erő. Próbáld ki te is! Idén többször, mint tavaly. Ha nem sikerül, akard újra!
A kegyelmes Isten mindig ad erőt és új esélyt.
Kívánom, hogy idén legyél Isten hálás gyermeke, kedves juliannás diák.

Kedves Szülők! 

Kívánom, hogy legyenek hálásak, amiért gyermekeik ide járhatnak. Legyenek bizonyosak abban, hogy gyermekeik itt nemcsak a földi kincseket hajszoló tudást szerzik meg, hanem olyan mennyei kincseket gyűjtenek, amelyek gazdaggá teszik őket Isten Országában is.
Kívánom, hogy kicsinek és nagynak, pedagógusnak és diáknak egyaránt legyen áldott a tanév kezdete és annak minden napja!
Ezennel a 2018/2019-es tanévet megnyitom.


Budapest, 2018. szeptember 02.
                                                                                              Filep Zoltán
igazgató