Gyászban is reménységben
Amit szem nem látott
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett,
azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)
Volt idő, amikor az emberi szem nem látott mást, csak jót. Az Édenben ezt készítette el az Isten az embernek. A Kísértő azt hazudta: „…megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.” (1Móz 3,5). S mi fellázadtunk, s látjuk, mit jelent a rossz, mivé lett az istentelen világ. Tudjuk, mit jelent a nyomorúság, a fájdalom, a veszteség, a halál. S már nem is tudjuk, mit jelent a jó, mert Jó csak egy van, az Isten (vö. Lk 18,19).
De Jézus Krisztus azért jött, hogy megnyissa a szemünket a Jóra. Az Ő küldötteinek, mint Pál apostolnak is ez a küldetése: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” (ApCsel 36,18).
Mennyei Atyánk, amit Fiában elvégzett, azt Szentlelke által kijelenti, átadja az övéinek. S mi részesei leszünk ennek: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9). Isten örökkévaló terve, kegyelmes szeretete még az édeninél is többet készített el. Erre nézve megvigasztalódik a szívünk fájdalmunkban, gyászunkban.
Somogyi Péter
lelkipásztor
