Ifjúsági hetek
2018-ban ifitábor a sátoraljaújhelyi közös gyülekezeti hét keretében lesz.
„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.”
(Zsoltárok 119,9)
Egy hívő fiatal könnyen zavarban érezheti magát, ha a nyári programajánlatból kell választania. Mégis valami különleges élmény, amikor „lelkileg otthon” lehet pihenni, vagyis olyanokkal tudunk táborozni, akikkel bár gyakran találkozunk, mégsem ismerjük őket eléggé… Csendesheteinken a „lelki osztállyal”, a lelki testvéreinkkel kirándulunk, programokat szervezünk, új élményekkel gazdagodhatunk, és ami a legfontosabb: Isten elé mehetünk. Ennek hangulatáról ad egy kis betekintést a következő néhány beszámoló a Kisifi 2014-es táborából.„Idén nyáron a Kisifivel Jánoshalmára mentünk csendeshétre, ahol lehetőségünk nyílt az ottani cigánymisszióban szolgálni, ami feledhetetlen élmény volt mindannyiunk számára. A közös játékok és az igei alkalmak során sok bizonyságtétel is elhangzott, ami nagyon megerősítette és összekovácsolta ezt a csapatot. Mindannyian hálásak vagyunk Istennek, (hogy megáldotta ezt a hetet!”) (Börcsök Fruzsina)
„A tábor legelső napján mindenki kihúzta egy borítékból valakinek a nevét. Ez az ember lett az imatársunk. Ez azt jelentette, hogy a hét folyamán legalább egyszer közösen imádkozhattunk vele. Az imádságokat pedig általában hosszú beszélgetések is követték. A hét során egy közeli faluban meglátogattunk néhány ottani, egyszerű körülmények között élő cigány családot. A gyerekekkel többféle játékot játszottunk az utcán. Engem nagyon meghatott, hogy micsoda örömmel és odaadással fogadtak bennünket. Én tőlük tanultam meg elégedettnek lenni azzal, amit én kaptam. Mindnyájunknak róluk kellene példát venni.” (Pálúr Judit)
"Tudom, hogy az Úrnak nem célja a megfélemlítés és én se úgy akarom Őt beállítani, mint valami mennydörgő ítélethozót. Ez az alkalom is csak arról tett tanúbizonyságot, hogy mennyire kegyelmes és hatalmas Ő! Miután tudatosította bennem azt, hogy amin én keresztülmentem, az a távolodás kezdeti fázisa volt, és ha nem vigyázok, folytatódhat, megszületett a szívemben az elhatározás: odaadom Istennek azt a förtelmet, amit a szívemnek hívtam. Leborultam Isten elé és új szívet kértem tőle, amit meg is kaptam. Attól a naptól kezdve élesen hallom a hangját, lehetőséget adott a bizonyságtevésre – amit mindig is nagyon szerettem –, valamint biztonságot ad döntéshelyzeteimben, mert Ő elénk adta az életet és a halált, az áldást és az átkot, és arra kér, hogy válaszuk az életet (5Mózes 30,19) – egy ilyen parancsnak ki ne akarna engedelmeskedni? Ki ne szeretne egy olyan Istent szolgálni, akit érdekel, hogy mi történik velünk, mi bánt minket, mik a vágyaink, akihez nem kell cicerói körmondatokban imádkozni, és nem kell, hogy szentfazekakká váljunk. Mert Ő lejött erre a bűntől fertőzött Földre és életét adta értünk! >>Ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé.<< (Filippi 3,14).” (Kovács Édua Anna)
 |
 |
 |