Papendrecht (Hollandia)
Hosszú és áldott út vezetett a testvérkapcsolathoz a két gyülekezet között, melynek eredménye holland és magyar lelkipásztorok és gyülekezeti tagok rendszeres találkozója, eszme- és tapasztalatcseréje. Ez a barátság a mai mindennapokban az évenkénti találkozásokat, közös csendesheteken való részvételt, és természetesen egymás életének aktív nyomon követését, szolgálataink támogatását, egymás testi-lelki életének fejlődését jelentik és szolgálják. A Krisztus-test szeretetbeli egységét élhetjük meg mind személyes, mind közösségi életünkben.
Hasonlóságok és különbözőségek
Boudewijn de Heer, a papendrechti gyülekezet vezetőségi delegációjának tagjaként érkezett a Fasorba, hogy közösen előkészítsük a két gyülekezet soron következő találkozását. A két gyülekezet kapcsolatáról, különbözőségekről, hasonlóságokról beszélgettünk.
– A papendrechti és fasori gyülekezet az elmúlt években több alkalommal találkozott egymással. Mit gondol, milyen találkozások szolgálják leginkább a kapcsolatok épülését?
– A közös csendeshetek jelentik a legfontosabb és legértékesebb időt arra, hogy elmélyítsük a kapcsolatot gyülekezeteink között. Még több csoportban kellene tartani ilyet, például a két presbitérium közös részvételével, vagy női csoportokban és így tovább. Nagyon hálásak vagyunk a közös ifjúsági csendeshétért, ez szintén előrelépést hozott kapcsolatunkban. Nekünk is fontos, hogy gyülekezetként növekedjünk, és más keresztyének – például éppen a fasoriak –, akik kívülről látnak bennünket, a legjobb megfigyelők abban, hogy mi mit tehetnénk jobban. Azok a legjobb partnerek ahhoz, hogy ilyen témákról beszélgessünk, akik bennünket kívülről látnak.
– Ön holland keresztyénként hogyan éli meg a hitét a mindennapokban?
– Naponta elolvasok egy részt a Bibliából, hogy vezetést kapjak életemhez, melyet Jézussal járok. Majd közösen imádkozunk a gyermekekért, a gyülekezetért, a fasori és romániai testvérekért. És a Jézus nélküli világért is, hiszen az egyház nem hunyhatja be a szemét, a világot is látnia kell. Ahhoz, hogy jó kapcsolatban maradjunk Istennel, személyes hitbeli növekedés és Belé vetett bizalom kell. Így lehetséges az, hogy a bűnösök is Isten gyermekei lehetnek azáltal, hogy követik Őt életük során. Keresztyénként a munkahelyemen kis posztereket teszek ki magam köré, hogy mindezt jelezzem. Ez időről időre alkalmat ad beszélgetésekre is.
– Hogyan lát bennünket, fasori keresztyéneket, hitünket, Istent követő életünket? Milyen benyomásai voltak rólunk, a gyülekezetünkről?
– Azok az emberek, akiket ismerek a csendeshetekről – nem túl sok ilyen van –, Jézus Krisztust vallják megváltójuknak. Gyakran meglepett, ha láttam ezt a világos, feltétlen hitet. Másfelől az is meglepett, hogy az alkalmakon kevés fiatal van. Nálunk az a gyakorlat, hogy ott ülnek, és ugyanazt a prédikációt hallják, mint az idősebbek. Az ifjúsági munka számunkra nagyon lényeges, fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat már nyolcéves koruktól megtanítsuk arra, hogy Jézus értük is meghalt. Emellett van vasárnapi iskolánk hatéves kortól. Ezután a fiatalok huszonéves korukig bármely csoportban részt vehetnek.
– Tapasztalata szerint milyen hasonlóságok, különbségek vannak a két gyülekezet hitélete között?
– A Fasorban a mi gyülekezetünknél nagyobb lelkesedést látok a misszióra és az imaközösségekre. Azt kell mondanom, hogy a mienk nem ennyire élő gyülekezet. Ezt persze nem könnyű kimondanom, és nem kis fájdalommal a szívemben mondom, de így van. De van más különbség is. A mi gyülekezetünkben a presbitereknek van egy speciális feladata, ami – legalábbis az én véleményem szerint – nem gyakorlat a Fasorban. Van egy térképünk Papendrechtrôl, amelyet felosztottunk a presbiterek között, akik meglátogatják a tagjainkat körülbelül kétévente egyszer. Megkérdezik, hogy milyen az Istennel való kapcsolatuk, milyen gondjaik vannak a családban és így tovább. Szeretjük, ha ezalatt a család gyermekei is ott vannak. Ezt követi egy rövid bibliaolvasás, és a látogató presbiter által elmondott ima.
– Mi a véleménye országunkról és a magyarokról?
– Magyarország gyönyörű hely, csodálatos régi, történelmi helyekkel. Ezt érdemes megőrizni. A magyarok általában udvariasak a nőkkel és az idősekkel. Van egy mondás is, amit hallottam: Végy három magyart, tegyél fel egy kérdést, és lesz róla kilenc véleményed – vagy valami hasonló. Ezt a sokféle véleményt néha tapasztaltam is. De végül is a magyarok mentalitása és érzelemvilága hasonlít a mienkhez, ezért is van többnyire nagyon jó kapcsolatunk a magyarokkal.
Szabó Zsolt
Hasonlóságok és különbözőségek
Boudewijn de Heer, a papendrechti gyülekezet vezetőségi delegációjának tagjaként érkezett a Fasorba, hogy közösen előkészítsük a két gyülekezet soron következő találkozását. A két gyülekezet kapcsolatáról, különbözőségekről, hasonlóságokról beszélgettünk.– A papendrechti és fasori gyülekezet az elmúlt években több alkalommal találkozott egymással. Mit gondol, milyen találkozások szolgálják leginkább a kapcsolatok épülését?
– A közös csendeshetek jelentik a legfontosabb és legértékesebb időt arra, hogy elmélyítsük a kapcsolatot gyülekezeteink között. Még több csoportban kellene tartani ilyet, például a két presbitérium közös részvételével, vagy női csoportokban és így tovább. Nagyon hálásak vagyunk a közös ifjúsági csendeshétért, ez szintén előrelépést hozott kapcsolatunkban. Nekünk is fontos, hogy gyülekezetként növekedjünk, és más keresztyének – például éppen a fasoriak –, akik kívülről látnak bennünket, a legjobb megfigyelők abban, hogy mi mit tehetnénk jobban. Azok a legjobb partnerek ahhoz, hogy ilyen témákról beszélgessünk, akik bennünket kívülről látnak.
– Ön holland keresztyénként hogyan éli meg a hitét a mindennapokban?
– Naponta elolvasok egy részt a Bibliából, hogy vezetést kapjak életemhez, melyet Jézussal járok. Majd közösen imádkozunk a gyermekekért, a gyülekezetért, a fasori és romániai testvérekért. És a Jézus nélküli világért is, hiszen az egyház nem hunyhatja be a szemét, a világot is látnia kell. Ahhoz, hogy jó kapcsolatban maradjunk Istennel, személyes hitbeli növekedés és Belé vetett bizalom kell. Így lehetséges az, hogy a bűnösök is Isten gyermekei lehetnek azáltal, hogy követik Őt életük során. Keresztyénként a munkahelyemen kis posztereket teszek ki magam köré, hogy mindezt jelezzem. Ez időről időre alkalmat ad beszélgetésekre is.
– Hogyan lát bennünket, fasori keresztyéneket, hitünket, Istent követő életünket? Milyen benyomásai voltak rólunk, a gyülekezetünkről?– Azok az emberek, akiket ismerek a csendeshetekről – nem túl sok ilyen van –, Jézus Krisztust vallják megváltójuknak. Gyakran meglepett, ha láttam ezt a világos, feltétlen hitet. Másfelől az is meglepett, hogy az alkalmakon kevés fiatal van. Nálunk az a gyakorlat, hogy ott ülnek, és ugyanazt a prédikációt hallják, mint az idősebbek. Az ifjúsági munka számunkra nagyon lényeges, fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat már nyolcéves koruktól megtanítsuk arra, hogy Jézus értük is meghalt. Emellett van vasárnapi iskolánk hatéves kortól. Ezután a fiatalok huszonéves korukig bármely csoportban részt vehetnek.
– Tapasztalata szerint milyen hasonlóságok, különbségek vannak a két gyülekezet hitélete között?
– A Fasorban a mi gyülekezetünknél nagyobb lelkesedést látok a misszióra és az imaközösségekre. Azt kell mondanom, hogy a mienk nem ennyire élő gyülekezet. Ezt persze nem könnyű kimondanom, és nem kis fájdalommal a szívemben mondom, de így van. De van más különbség is. A mi gyülekezetünkben a presbitereknek van egy speciális feladata, ami – legalábbis az én véleményem szerint – nem gyakorlat a Fasorban. Van egy térképünk Papendrechtrôl, amelyet felosztottunk a presbiterek között, akik meglátogatják a tagjainkat körülbelül kétévente egyszer. Megkérdezik, hogy milyen az Istennel való kapcsolatuk, milyen gondjaik vannak a családban és így tovább. Szeretjük, ha ezalatt a család gyermekei is ott vannak. Ezt követi egy rövid bibliaolvasás, és a látogató presbiter által elmondott ima.
– Mi a véleménye országunkról és a magyarokról?
– Magyarország gyönyörű hely, csodálatos régi, történelmi helyekkel. Ezt érdemes megőrizni. A magyarok általában udvariasak a nőkkel és az idősekkel. Van egy mondás is, amit hallottam: Végy három magyart, tegyél fel egy kérdést, és lesz róla kilenc véleményed – vagy valami hasonló. Ezt a sokféle véleményt néha tapasztaltam is. De végül is a magyarok mentalitása és érzelemvilága hasonlít a mienkhez, ezért is van többnyire nagyon jó kapcsolatunk a magyarokkal.
Szabó Zsolt