Révay József
pótpresbiter
1953-ban születtem Miskolcon, ott végeztem a középiskolát.  Katolikus családban nevelkedtem. 1971-ben Budapesten építőipari főiskola várt, majd Zsuzsa – aki 1975 óta a hitvesem – marasztalt. Két fiunk született, Mátyás (1978) velünk él. Péter (1982) már kirepült a családi fészekből, a házasságából az ÚR két unokával, Csongor (2013) és Bendegúz (2016) ajándékozott meg.
Isten kegyelméből 45 év szolgálati idővel – az építőiparban, majd intézmény-fenntartási és - felújítási területen, végül építéshatósági feladatok ellátása után - 2016-ban nyugdíjas lettem.
Pedagógus feleségem népes református családjának aktív hívő élete és a tőlük 1975-ben kapott és egyre többször olvasott bibliám, egy-egy hívő testvérrel folytatott áldott beszélgetés, csendes hetek Biatorbágyon, mint az Úr eszközei vezettek a Fasorba. 1999-ben, életem legnagyobb eseménye, a konfirmációm volt, amikor Jézus Krisztust elfogadtam Uramnak és Istenemnek, mert megértettem, hogy a golgotai kereszten értem, helyettem és miattam áldozta fel életét. A kapott bűnbocsánat és az Úrral való együttélés boldogsága átlendít bajon, nehézségen és megláttatja csodáit.
Azóta az esküvőnkön értetlenül hallgatott ige éltető valóság számomra: „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.” (2Thessz 3,3) Szolgálatom technikai jellegű. Éveken át voltam gondnok a Tahi táborban egy-egy ifjúsági csendes héten, de a Fasorban is szívesen elvégzem, amire megkérnek. A Fasori Harangszót kézbesítem két körzetben. 2000-től egyházközségünk presbitere, 2018-tól pótpresbitere vagyok.