Egy Lélek által
Holland Testvéreinkkel
Április 18-án hétfő reggel munka helyett Észak-Pest felé indultam, hogy fölvegyem Vikár Ágnest, gyülekezetünk tolmácsát. Egy órával később öten utaztunk fasoriak Balatonszárszó felé. Várakozással beszélgettünk az úton, hogy átélői lehessünk mindannak, amit az Úr készített el a holland papendrechti és a fasori közösségnek.

EGY GYÜLEKEZET VAGYUNK
Elsőként érkeztünk a Soli Deo Gloria református üdülő- és konferenciaközpontba. Hálaadással tekinthettünk körbe a gyönyörű, napsütéses időben, és a békességet árasztó, zöldellő környezetben. Csendes, kétágyas szobákban kaptunk szállást, ahonnan nem kellett messze mennünk a központi épületig. A nagy, kör alakú főépületben bőségesen akadt hely minden programunk és étkezéseink lebonyolítására. Gyülekezetünk résztvevőinek érkezése után, pár órával később jöttek meg a holland testvérek. A legtöbben szemmel láthatóan már a korábban létrejött ismeretségből jövő örömmel köszönthették egymást. Számomra minden papendrechti testvér új volt. A holland nyelv ismerete híján angol vagy német nyelven üdvözöltük egymást. Rövid ismerkedés után hamar átélője lehettem annak, hogy az Úr egy gyülekezeteként lehetünk együtt. Amikor készültem lelkileg a hétre, megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz alkalmam egyedül lenni az Úrral, és szól-e majd személyesen hozzám? A korábbi csendesheteken ezt éltem át. Az első ilyen áldás, melyben részem lehetett, éppen a holland testvérekkel való beszélgetések által vált nyilvánvalóvá számomra. Nem könnyű megfogalmazni azt, amit egy-egy négyszemközti vagy házaspárral való beszélgetés során tapasztaltam. Az Úrnak Lelke a más kultúrában élő, velem közös múlt nélküli testvéreim életében is ugyanúgy munkálkodik. Az ő életükben is hasonló nehézségek adódnak, és jó volt látni, hogyan élik át hitben ezeket az élethelyzeteket. A beszélgetéseink során együtt élhettük meg azt, hogy egy és ugyanaz az Urunk. Személyes üzenet is volt ez számomra, hogy sokszor az otthoni testvéreimmel nem eléggé erre építek. Az én gyülekezetemben, azon belül az egyes körökben is Jézus Krisztus az igazi összekötő alap.
Újra együtt.
Papendrechtiek és fasoriak a szárszói SDG Hotel lépcsőjén

 

TISZTA IGE SZÓLT
A lelkipásztoraink szolgálataként tartott igei áhítatok során más, személyesen megérintő üzenet is hallatszott. Bizonyára velem együtt sokan a hét alatt is nagy áldásként éltük meg, hogy az Úr tiszta szava hangozhatott minden nap. A papendrechti közösség pásztora, Pieter Teeuw, a fasori gyülekezetből pedig a Somogyi házaspár szolgált igetanítással. Hálás szívvel fogalmazódott meg bennem újra az a gondolat, hogy bármilyen esetleges gyülekezeti nehézség ellenére a legfontosabb megadatik: a tiszta Ige szólhat. Így az Önmagát kijelentő Istenhez kerülhetünk közelebb. A Bibliából két részt tanulmányoztunk, a 2Timóteus 3. és 4. fejezetének elejét, valamint az Ószövetségből Dániel könyvének teljes 3. fejezetét. Pál leveléből számomra a központi üzenet a Jézus Krisztus iránti igaz odaszánásom kérdése volt. Hogy az odaadásom legfőbb útjában önmagam, az egóm áll. Még olyankor is az önzésem áll a középpontban, amikor megsértettnek érzem magam, kisebbrendűségi komplexusom van, vagy mások elnyomása miatt panaszkodom. Hiába gondolom azt, és vallja a pszichológia, hogy az énem és az önbizalmam megerősítésére van szükség. Az átélt fájdalmaim sokszor pont a lelki betegségemet jelzik, és a végső soron önmagamba vetett bizalmamat. Az önbizalom helyett Jézus Krisztus szavába vetett bizalom a megoldás, lelki sebeink gyógyítója és bekötözője is csak az Úr. Pál erről az őszinte és kizárólagos hűségéről ír, amely még a nehéz időkben is kitart: „Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,8) – hangzott az ígéret.

CSAK AZ ÚRBAN BÍZNAK
Az ószövetségi tanítás még inkább megszólított. Hananjá, Mísáél és Azarjá jól ismert tüzes kemencés történetén keresztül mutatott rá az Úr a bálványaim természetére. A Nabukadneccár király által állíttatott bálvány megtagadása félelmet keltett az emberekben és a bálványt nem tisztelők számára halállal fenyegetett. A bálvány kényszerít, elhagyása félelmet kelt, és megtagadása olyan következményekkel zsarol, amik ijesztőek számunkra. Akár bele is halhatunk, vagy még elkeseredettebb állapotunkban azt gondolhatjuk, hogy ami történni fog, annál még a halál is jobb. A három babilóniai férfi minden áron ragaszkodott az Úrhoz, még akkor is, amikor átélik a Nabukadneccár parancsára történő teljes megkötözöttséget, és ebben a megkötözött állapotban egyre közelebb kerülnek az akkor már hétszeresen felfűtött kemencéhez. Ők semmi jelét nem mutatják annak, hogy másban bíznának, mint az Úrban. Csak az Úrban bíznak, és nem az Úrnak valamely remélt tettében – függetlenül attól, hogy mi lesz a dolgok kimenetele, következménye. Így élhették át azt, hogy bajuk nem esett, de leégett a megkötözöttségük kötele. Teljesen szabadok lettek, és szabadabbak voltak a tűzben, mint a hatalmán lévő király. Közben Jézus mindvégig velük volt. „Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé.” (Dán 3,25).
Az áhítatok mellett mindennap bőséges programban volt részünk. A szervezést az idén is a Lux házaspár vállalta. A lelki alkalmak mellett reggeli imaközösség és kis csoportos beszélgetések gazdagították a napot. Az egész hetes szép időben sok kisebb egyéni és egy közös nagy sétára is sor kerülhetett. Ellátogattunk a szomszédban lévő Balatonföldvár természetes kilátóhelyére. A hollandok egy alkalommal még bibliai vetélkedővel is kedveskedtek.
Asztalközösségben.
Hátunk mögött csendben érlelődik a tihanyi kékfrankos

Balatonról Pestre érkezve palacsintaparty fogadta a Fasorban vendégeinket, itt lehetőség nyílt az itthonmaradtakkal való találkozásra is. Holland testvéreink ezt követően részt vettek velünk a vasárnapi istentiszteleten, melynek keretében lelkipásztoruk holland igehirdetését hallgathattuk magyar fordítás segítségével. Megható volt pénteken elbúcsúzni egymástól egy olyan hét után, melyet papendrechtiek és fasoriak a mi Urunk kegyeleméből tölthettünk együtt.
 
Patakfalvi Tamás

Képgaléria.