Kovács Tibor egyházfi
Kovács Tibor életrajza és bizonyságtétele
Kecskeméten hívő katolikus családba születtem, s tanulmányaimat is Bács-Kiskun megye székhelyén végeztem. Gépjárműalkatrész- és vegyesiparcikk-kereskedői képesítést szereztem, de csak keveset dolgoztam a szakmában. Idővel gépjárművezetői vizsgákat tettem, s kitanultam a szakácsmesterséget. Sok mindennel foglalkoztam, hogy családomat el tudjam tartani, ám rá kellett döbbennem, hogy a magam erejéből egyre mélyebbre jutok.

2002-től két év folyamatos próbatétel után 2004-ben megkönyörült rajtam Isten. Egy komoly baleset után, amikor úgy éreztem, minden ajtó bezárul előttem, állást kerestem. Elkeseredésemben kinyitottam a telefonkönyvet, s a Kecskeméti Egyházközségnél nyílt ki. Felhívtam, s megkérdeztem, nincs-e szükségük valakire, aki ért a karbantartáshoz, s sokféle jogosítványa van. A Kecskeméti Kollégium akkori főigazgatója, egyházkerületi főjegyző, Varga László főtiszteletű Úr kérdésére, hogyan jutott eszembe felhívni az Egyházközséget, mondtam, hogy egyszerűen itt nyílt ki a telefonkönyv. Főtiszteletű Úr megértve a Lélek üzenetét határozatlan idejű szerződéssel alkalmazott, s hálás vagyok az Úrnak, hogy elkészítette ezt a helyet számomra. Azóta is, számtalanszor engedte megtapasztalnom gondviselő szeretetét.

Feleségemmel 2005 őszén beiratkoztunk a felnőtt konfirmációs tanfolyamra, mindketten konfirmáltunk, s 2006 tavaszán egyházfi lettem a Kecskeméti Református Egyházközségnél.  Hiszem, hogy ezt a szolgálatot is Istentől kaptam.

Néhány év elteltével azonban változások következtek be életemben, rövid időre Hollandiában vállaltam munkát, mint gépkocsivezető, anyagmozgató, amit nehezen éltem meg, mert családomtól elszakítottan kellett helytállnom. Az ÚR azonban megkönyörült rajtam.
Feleségem egy hónap múlva utánam jött Hollandiába, s életünk legcsodálatosabb három napját töltöttük együtt, majd újabb egy hónap után hazajöttem.

A munkakeresést nem bíztuk a véletlenre. Kitartóan imádkoztunk. Feleségemmel éppen állásinterjúra igyekeztünk Budapest közelébe, ám eltévedtünk az autópályán, vissza kellett fordulnunk. Ekkor csörgött a mobil, Somogyi Péter vezető lelkész kérdezte, mikor tudnánk személyesen beszélni. „Most” – válaszoltam. Örömmel siettünk vissza Budapestre és a délutáni csúcsforgalom ellenére a megbeszélt időpontban megérkeztünk, s az Úr iránti hálával mondtam igen-t a felkérésre.

Jelenlegi szolgálatom úgy tudnám összefoglalni: én vagyok a lelkészek „jobb keze”, gondnoki teendőket látok el. Mint egy jó házigazda, igyekszem biztosítani a lelki alkalmak, istentiszteletek technikai feltételeit, az úrvacsorától, az úrasztali szolgálaton át, az esküvők, keresztelők, temetések zavartalan lebonyolításától, a karbantartási feladatok elvégzéséig, hogy minden Isten dicsőségére, szép rendben és zavartalanul történjen az egyházközségben, s a templomban.

Nagy ajándéknak tartom feleségemet, akit az Úrtól kaptam, pedagógus. Lányom, Alexandra, teológushallgató, fiam Zétény Joachim általános iskolába jár.

Vezérigéim: 
„A szél arra  fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy; Így van mindenki, aki a lélektől született.”

Amelyet pedig a 2013-as árvíznél kaptam:
„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." (Ézs. 43,2)

Csodálatos módon tapasztalom meg, hogy az ÚR valóban minden nehéz helyzeten átsegít.