Dr. Simongáti Győző
főgondnok
1973-ban születtem Budapesten. Végzettségem szerint hajótervező mérnök vagyok, amit szívesen is gyakorlok, amikor van rá mód. Jelenleg egyetemi docensként (tulajdonképpen oktatóként) dolgozok a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.Feleségemmel, Vajnai Gabriellával 2009-ben kötöttünk házasságot itt a Fasorban. Megtérésünk a 2010-es közös konfirmálásunk előtt történt. Ez után feleségemmel együtt az iratterjesztésben kezdtünk el szolgálni, melynek 2012-től 6 évig vezetője voltam. Isten nagyon szeret minket, 2016 óta egy, majd idén még egy örökbefogadott kisfiú édesapjává és édesanyjává lehettünk.
Az elmúlt presbiteri ciklusba 2014-ben kerültem be pótpresbiterként. Az itt eltöltött 3 év – így utólag jobban látva – sokkal inkább a tanulásé volt az igazi presbiteri feladatvállalás helyett. Amikor a jelöltségről döntenem kellett, feltettem a kérdést: „tényleg ennyit tesz egy presbiter?” Ugyanakkor bennem volt az is, hogy sajnos nem vagyok még eléggé előre az önmegtagadásban ahhoz, hogy ez jelentősen változzon. „Akkor meg hogy vállalhatom?” – jött az újabb kérdés. Magamtól nem is tettem volna, de egyre csak azt éreztem, hogy Isten hív és húz a vállalás felé. Nem tudom, miért, de szeretnék egyre inkább presbiterként is, jelenleg missziói gondnokként is – és hétköznapi emberként is – a mi Urunk Jézus elhívásánák és megváltásának hálából eleget tenni, hozzá hű maradni, magamat mind jobban megtagadni, és egyre inkább csak azt csinálni, ami az ő akarata.
Mindezek fényében örömmel, hálával és alázattal a szívemben vállaltam a jelölést, és megválasztás után a presbiteri szolgálatot.