Kis Csaba
presbiter
1978-ban születtem Kolozsváron egy erdélyi, magyar, református családban. Édesapámnak fontos volt mindkét tényező. A Farkas utcai gyülekezetbe jártam gyermekhittanra, ificsoportba majd később az ott működő egyetemi gyülekezetbe (FIKE). Középiskolai éveim alatt kezdetektől fogva cserkészkedtem. Ismerőseim tizenöt évesen, egy román nyelvű baptista evangelizációra hívtak - ekkortól vált (számomra is) személyessé Jézus és az Örömhír. Ezután kezdtem el intenzíven tanulmányozni a Szentírást, majd olyan közössége(ke)t kerestem, ahol az Ige állt a középpontban. Évekig a kolozsvári magyar baptista közösségbe (egyetemi korú, úgynevezett „barátkozók csoportjába”) jártam.Kisgyerekkorom óta műszaki pályára készültem, megtérésem után azonban komolyan fontolgattam, hogy teológiára megyek. Családi körülményeim miatt azonban először mérnök lettem, majd Budapesten kaptam állást, és a fasori református és az egyetemi gyülekezet mellett köteleztem el magam. 2006-ban nősültem, feleségem Győrffy Eszter 14 évig egyetemi lelkészként szolgált. 2018 ősze óta a gyülekezet beosztott vallástanár lelkésze lett, a helyi evangélikus gimnáziumban tanít hittant. Két fiút kaptunk az Úrtól (Károly és Levente). 2007-ben a KRE protestáns teológus szakára jártam, majd 2013–2016 között Sárospatakon lelkipásztor munkatárs szakon végeztem, gyakorlati évemet a Fasorban töltöttem. 2014-ig mérnökként a tervezéstől az ipari gyártásig több területen is kipróbáltam magam. A presbiterséggel együtt a Julianna Kollégiumban Istennek kedves, felelősséggel teljes szolgálatot kaptam, az intézmény műszaki vezetőjeként. Legyen mindez az Atya, a Fiú és a Lélek legnagyobb dicsőségére.
SDG.