ÉLETPÉLDA: NAGYMAMÁM
Révay József
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21)
„Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21)
Egy feketeruhás, templomba járó öregasszony, akit a család már nem értékel eléggé, mert nem látja értékeit. Akinek a szavára már csak legyintenek, vagy akit „Ugyan már, Anyuka” megjegyzéssel állítanak le. Emlékeim szerint a tíz fiútestvére mellett – bár többük nem érte meg a felnőttkort – édesanyja kiskorától bevonta a nagy család körüli házimunkába. Felvidéki szülőhelyéről még Trianon miatt jöttek el szüleivel. Férje révén „a Gyártól” kaptak egy kétszobás, komfortos bérlakást. Őt 52 évesen veszítette el, fia és lánya önállósodása idején. Élete végéig hű maradt párjához. Magára maradt, de nem volt egyedül. Az Úrral szinte folyamatos kapcsolatban élt még 37 évet családja szolgálatában. Fia szakmát tanult, elköltözött, lánya hozzáköltöző férjével nála maradt. Fiánál két leányunokájára, lányánál fiúunokájára vigyázott, ahogy a szükség hozta. Gyerekkoromban a vasárnapi ebéd után ő mosogatott, míg mi jót szundítottunk. Szobáját átadta, kiköltözött a konyhába, ahol a tűzhelyben mindig izzott a parázs. Egy összeíráskor hagyta, hogy a vejét jegyezzék be bérlőként. Természetesen lakhatása ezután sem került veszélybe. Tinédzserként sokszor kaptam rajta, hogy imakönyvét, énekeskönyvét olvassa, vagy behunyt szemmel üldögél dikóján, csak a szája tükrözte némán gondolatait. Békessége volt. Veje csipkelődésére is Urához fordult, akivel szoros kapcsolatot tartott. Imában hordozta gyermekeit, unokáit, végüldédunokáit, egész családját. Csak megtérésem után ragyogott fel számomra az Úr Jézus nagyanyám békességén. 88 éves arcán nem láttunk ráncot.
„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27)
Révay József