Tézli Péter
presbiter
Budapesten, 1976-ban születtem nem hívő családba. A családilag elég nehéz és megterhelő gimnáziumi időszak után történelem és filozófia szakra mentem egyetemre, emellett mindig fontos részét képezte az életemnek a zene. Az egyetem elvégzése után a középiskolai tanári pályát választottam. 2006-ban ismerkedtünk meg feleségemmel, Fannival, majd 2008-ban összeházasodtunk. Két gyermekkel ajándékozott meg bennünket az Úr, Sebestyénnel és Csengével.Feleségemmel az is összekapcsolt bennünket, hogy mindketten útkeresők voltunk – lelki értelemben is. Elkezdtünk Pasarétre járni istentiszteletekre, konfirmáltunk, református esküvőnk volt Tatán, de közben mindenféle más, ezoterikus utat is kipróbáltunk. Nálunk ezek akkor még szépen megfértek egymás mellett. Fiunk megszületése után fél évvel, 2009-ben költöztünk a Fasor közelébe. Egy meglehetősen depresszív időszak közepén mentünk el a karácsonyi istentiszteletre, ahol mindketten éreztük, hogy most valami új kezdődik. Ez így is lett. A gyülekezet szeretettel vont be a köreibe. Életünkben először tapasztaltuk meg Krisztus személyes jelenlétét, az ima valóságát, ezzel együtt az ezotéria iránti érdeklődésünk is kihunyt, hála Istennek.
A gyülekezetben Fanni a gyerekek között szolgál, én a nyári hetek zenés szolgálataiban veszek részt, rendszeresen írok a Fasori Harangszóba, valamint közösen írunk félévente heti kommentárokat a Fénysugarak nevű bibliaolvasó kiadványba.
Minthogy már több, mint tíz éve járunk a gyülekezetbe, úgy érezzük, kötelességünk is nagyobb felelősséget vállalni a közösségért, ezért is döntöttünk a megtisztelő jelöltség elfogadása mellett.