
Azóta több cikluson át presbiterként szolgálok. Házasságunk pecsétjeként az Úr négy fiúgyermekkel ajándékozott meg minket. A pároskör és házi körünk rendszeres látogatói vagyunk. Emellett a kisovis csoportban, és a templomi hangosításban szolgálok. Egyre inkább feszül bennem az a felismerés, hogy nem maradhat csak a miénk, amit ajándékba kaptunk. Hálát adok Istennek, hogy még mindig méltónak talál erre a feladatra. Ha meg is lankadok ezekben: „nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. [1Tim 6,20]”