Martinecz István
presbiter
Budapesten születtem, apám után katolikus keresztségben részesültem. Édesanyám élő hitű református tanítónő volt. Az ő példája fogant meg bennem. Ifjúkoromban egy őszi evangelizációs héten, Pasaréten ismertem meg személyesen Jézus Krisztust és fogadtam el mint Megváltómat. Így ismertem meg feleségemet Mártit, akivel '88-ban kötöttünk házasságot. Három gyermekünk született. Ketten a Julianna iskolánk padjait koptatták.Az iskolai közös alkalmak, áhítatok, családi napok, majd csendességek és a szülőtársak hívogatása vonzott be bennünket a Fasori gyülekezetbe, ahol 2008-ban a fiammal együtt konfirmáltam. Szolgálatokat kaptunk, gyermekeinket is beleértve, akik az ifi tagjai és – örömünkre – maguk is szolgálnak a gyermekek között. Legidősebb gyermekünknél született kisunokánk növekedését, fejlődését részletesen látva mindíg rácsodálkozunk a Teremtőnk alkotására.
Immár nyugdíjasként, feleségemmel tagjai vagyunk a pároskörnek és egy házi kört vezetünk.
Részt veszek a fasori hangfelvételek utómunkálataiban. Márti a Csipkebokor óvodánk pedagógusa volt, jelenleg a kézműves ágban szolgál. Az én erőm kevés lenne, de megerősít Pál tanácsa: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,6–7).