Az Úr engedelmes szolgákat keres
Lux Ferenc
„Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort…” (4Mózes 9,18)
„Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort…” (4Mózes 9,18)
A fasori református gyülekezetbe 1996-ban érkeztünk. Fiúnk hittanos foglalkozásai, majd konfirmációi előkészítői közelebb vittek bennünket a gyülekezet lelkészeihez is, beszélgettünk velük, és sok tekintetben kézzelfoghatóvá lett Isten munkálkodása. 1999 őszén egy csendeshéten Isten tíz Igéjével, a Tízparancsolattal foglalkoztunk, amely során Isten számomra egyértelművé tette, hogy én, a derék református ember, a jó férj és jó apa, mind a tíz parancsolatát megszegtem. A hét utolsó éjszakáján rám borultak bűneim, annak valósága, hogy bűnös ember vagyok, akinek nincs mentsége, aki valóban méltó bűneiért Isten ítéletére, amely a halál és a kárhozat. Azon az éjszakán Isten térdre kényszerített. Másnap megvallhattam mások előtt is, hogy megértettem és elfogadtam, bűnös ember vagyok, de Jézus Krisztus értem is meghalt, és az Ő vére alatt mehetek én is az Úr elé. Nekem is megnyílt az út, előttem is meghasadt a kárpit, amely eddig az Istenhez vezető utat elzárta előlem. Békességet kaptam, és ezenfelül azt a szabadulást megkötözöttségeimből, amit addig a magam útján, a magam erejéből, a magam érdeméért hiába kértem Istentől. Megértettem, hogy van közbenjáróm, az Úr Jézus Krisztus. A fasori gyülekezetben pedig szolgálatba állhattam. Ahogy Titusz és Timóteus számára Pál volt a lelkiekben tapasztalt idősebb testvér, mellém az akkori egyházfit állította az Úr. Ő hívott segítőnek különböző feladatok elvégzésére, és gyakran kezdeményezte a közös imádságot. 2000-től presbiterként, később missziós gondnokként szolgálhattam. A tahi tábor életének és a gyülekezeti csendesnapokhoz kapcsolódó szeretetvendégségek szervezésében vehettem részt másokkal együtt. A különböző szolgálati csoportok felállításában és elindításában is részt vállaltam.Ahogyan vettem, úgy adhattam tovább a gyülekezetben a testvérek felé a szolgálatba hívást, a szolgálatba való bevezetést, a lépésről lépésre történő felkészítést. Áldott tábori munkanapok és csendeshetek adtak erre lehetőséget. Kereshettem, hívogathattam különböző feladatokra testvéreket, akiknek később egy-egy szolgálati területet át is adhattam. Ők már jobban végzik azt, amint én tettem korábban.
Isten Táborának (Tahi) 2006. szeptemberi hálaadó napján lettem figyelmes arra, hogy férfiak-nők, fiatalok-idősek csoportokban beszélgetnek, itt-ott pedig kettesben ülnek és imádkoznak minden külön felhívás vagy meghirdetett központi program nélkül. Egyértelmű lett néhányunk számára, hogy ezt az Úr Szentlelke munkálta, és velem mint missziói gondnokkal megértette, hogy feladatom ezt továbbvinni és kiteljesíteni a gyülekezeti életben. Különösen örülök annak, hogy 2006-ban részt vehettem a Női kör újbóli megindításában feleségemmel együtt. Presbitériumi megbízatás alapján 2006-tól feleségemmel látjuk el a holland papendrechti testvérgyülekezettel való kapcsolattartás feladatát, és a kétévenkénti csendeshetek szervezését. A kiteljesedő kapcsolatépítés során rácsodálkozhattunk arra, hogy ugyanaz az Úr munkál mindkét gyülekezetben. Egymás mellé rendelt bennünket azért, hogy a másik életén, szolgálatán, akár nehezein, bukásain keresztül még többet tudjunk meg Őróla.
Ha az embernek valami kezd jól menni („Én tudok kapálni” – lásd Lukács 16,3b), akkor az énje is elkezdhet növekedni. Terveket sző, és ha hívő, kéri hozzá Urának áldását. Könnyen elfelejti, hogy csak eszköz, csak szerszám az Úr kezében. A tökéletes terveket csak Ő készítheti, és a megvalósításhoz Ő engedelmes szolgákat keres. Ezt nekem is megtanítja az Úr. Hosszú volt a testi-lelki szenvedés, amíg megértettem és elfogadtam, hogy Ő a körülményeimnek is Ura. „…mert éntőlem lett e dolog…” (1Királyok 12,24). Már nem tudok semmit sem magamtól, már nem akarok semmit sem magamtól. De azt is megtanította, hogy ha Ő küld szolgálatba, akkor megadja ehhez az erőt, a szavakat és minden szükséges támogatást.
Áldom Őt, mert tudom, hogy mindennel egy a célja, ami az én életem célja is: az Ő mind tökéletesebb megismerése. Várja, hogy teljesen Őfeléje forduljak, mindent Ővele beszéljek meg, mert Ő tanácsolni és vezetni akar. „Ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz…«” (2Korinthus 12,9).