„Erőm és énekem az Úr”
Somogyiné Ficsor Krisztina
 
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket...” (1Péter 2,9)
A Szentháromság Isten munkájának csodálatos gyümölcsét tarthatjuk a kezünkben, amikor ezt a könyvet olvassuk. Az Úr adta a gondolatot, hogy a centenárium alkalmából 100 bizonyságtétel kiadásával is ünnepeljünk. Hiszem, hogy nagy áldás lesz ez a könyv a gyülekezetünkre nézve, fontos olvasmány minden fasorinak. Hiszen ahhoz, hogy közösség legyünk, alapvető, hogy ismerjük egymást. Az itt leírt bizonyságtételek egy része gyülekezeti heteken, bibliaórákon elhangzott, de most mindenki megismerheti ezeket! Ahogy a 450 fős sátoraljaújhelyi gyülekezeti hetünk vagy a hónap végi közös bibliaórák is azért jöttek létre, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, úgy most ez a kiadvány is új lehetőségünk erre. Másrészt bárkinek, kereső vagy a hittől távol álló embernek is örömmel ajánlom, aki szeretne az élő Jézus Krisztussal találkozni, életeket megújító csodáira rácsodálkozni felnőttek, családok, idősek, fiatalok életében.

A könyv címét a Zsidókhoz írt levél 12,1 ihlette: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” A címben is a Bibliához akartunk ragaszkodni. Hálát adunk a gyülekezetünkért, ahova sok bizonyságtevő jár, akik találkoztak Jézus Krisztussal, és erről bátran vallanak. Mindezt pedig azért olvashatjuk, hogy megerősödjön a hitünk, állhatatossá és győztes harcosokká váljunk!

A gyülekezet három lelkésze imádsággal választotta ki a bizonyságtevőket. Vannak, akik fiatal koruktól idejárnak a gyülekezetbe, és vannak, akik az utóbbi években kapcsolódtak be. Legyenek benne ismerős és talán a nagyobb közösség számára ismeretlen arcok is! Olvassunk családosok, idősek, egyedülállók, fiatalok tollából bizonyságtételt! Az volt a cél, hogy minél szélesebb körben ismerjük meg a gyülekezetet és láthassuk a Szentl¬élek munkáját. Családonként egy főt szólítottunk meg, hogy így is minél többen belekerüljenek. Minden bizonyságtevő a gyülekezetünk elkötelezett tagja. A tartalomra az volt a javaslatunk, hogy írjon mindenki az életéről, a hitre jutásáról és a fasori egyházközséggel való kapcsolatáról. Persze mindenki szabad volt, hogy amit az Úr a szívére helyezett, azzal szolgáljon. Mindhárom lelkészcsaládot képviseli egy nem lelkész családtag is. 

Az volt a célunk, hogy minél jobban az Úrra mutassunk, hogy az Úr dicsősége ragyogjon fel mindenek előtt! Ezért úgy láttuk jónak, hogy minél kevesebb ember neve szerepeljen a bizonyságtételekben. Végül azok bizonyság¬tételét is olvashatjuk, akik vállalták, hogy szolgálatukkal segítik a könyv létrejöttét. Áldjuk az Urat, hogy munkájuk, családjuk mellett odaszánták erre az időt! Magam is közéjük tartozom, ezért esett rám a választás, hogy a bevezetőben írjak. 2013 a centenárium mellett a hitvallás éve is egyben. Hála az Úrnak, aki pont ebben az évben indított minket a könyv kiadására. A szívünkre helyeződött az is, hogy jó lenne megismételni és egy hasonló kiadványt 5-10 év múlva újra megjelentetni. Hiszen sokan kimaradtak, és mi szeretnénk, ha minél többen vallhatnának hitükről és Isten áldott munkájáról!

Végül hadd írjak én is pár személyes szót, ahogy mindenki teszi ebben a könyvben. 
Ha a gyermekkoromra gondolok, akkor nagymamám jut eszembe, aki vitt magával a templomba. És a kis gyülekezeti termünk, ahol jól ismertük egymást. Édesanyám szeretete, édesapám korai halála és a Mennyei Atya magához ölelése. Kamaszkoromban sok harcot éltem meg. Nevelőapám által még közelebb kerültem a templomhoz, közelről láthattam, hogy végre egy szocialista városban is épülhet templom. 

A nyári ifjúsági heteken Jézus Krisztus megszólította a szívemet. Gyermekkoromtól örömmel válaszoltam Isten hívó szavára. Hálával emlékszem sok vértesaljai lelkésznő és lelkész szolgálatára. Az Úr küldésére és vonzására mentem a teológiára. Hamarosan egy csendeshéten újra megerősítettem gyermekkori döntésemet Jézus Krisztus mellett, és ekkor éltem át igazán, hogy Jézus megszabadít a bűneim, megkötözöttségeim és a félelmeim terhe alól. Hálás vagyok az Úrnak, hogy társat kaphattam a teológián, akivel a szolgálatunkban is egyek vagyunk. Benne úgy tükröződött a Jézus Krisztus iránti szeretet és a szolgálatkészség, ahogyan én is élni szerettem volna. Ezért is figyeltem fel rá. Szolgáltunk együtt teológuséveinkben az újpesti ifjúságban, Dunaújvárosban, majd Kecskeméten összesen 10, és a Fasorban 12 évet, több lelkész között. 

Hálás vagyok a Fasorért, ahol az Úrban egységet, szeretetet, mély közösséget kaphattak egymással az utóbbi 17 évben az itt szolgáló lelkipásztorok. Egymást kiegészítve munkálkodunk itt. A mostani évek gyümölcse számomra, hogy elvégezhettem a Családterapeuta/Családkonzulens szakot és ezzel is szol¬gálhatok. Sok csodát éltünk át házasságunk alatt a Szentlélek által. Megtéréseket, ébredéseket, hitre jutásokat, 5 gyermekünk születését, felépülést az agyvelőgyulladás halálközeli állapotából, egészséges gyermekünk született rubeolafertőzés közben. Mostanában nagyon sokat eszembe jut, hogy az első gyermekünk születése után azt mondták az orvosok, hogy nem tudok több gyermeket vállalni és felnevelni ilyen súlyos betegségek és erős gyógyszerek után. Mégis hamarosan született még négy, akik már lassan kamaszkorba érnek. Mindez egyedül az Úr Jézus hatalmát, erejét, dicsőségét és kegyelmét bizonyítja! 

Nem nekünk jutott eszünkbe, hogy a fasori egyházközségbe kerüljünk, hanem Isten rendezte így. A könyv munkálataival egy időben került a kezembe az 1996-ban olvasott Bibliám, melyben Fasor jelzéssel sok Ige van bejelölve. Azon a nyáron költöztünk, és májustól a kisprófétákat olvastuk a Biblia¬olvasó Kalauz szerint. A szemünkkel láttuk a kis létszámú gyülekezetet a padokban és közben olvastuk és ígéretként vettük például Zakariás szavait (válogatott versek az 1-2. fejezetből): „...azt mondja az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam… Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvigasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!… Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte és megdicsőítem magamat őbenne!... Örülj és örvendezz Sionnak leánya, mert íme elmegyek és közötted lakozom!... És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregek Ura küldött hozzád engem.” Mikor a bizonyságtételeket olvastam, főleg amik az 1996 utáni időkről szólnak, akkor újra megdöbbentem, hogy mennyire beteljesedett ez az Ige. 

Az elmúlt évek alatt a Fasor nekünk is a szívünk egyik legfontosabb csücskébe került, ahova az Úr küldött, ahol a lelki családunk van, ahol szolgálunk nappal és éjjel, ahol Krisztus munkálkodik, aminek minden szegletéhez annyi emlék fűz, és ahol neve dicsőségére szeretnénk tovább is végezni a dolgunkat. Örülök, hogy összekapcsolódik a templom és az iskola, óvoda, hogy vannak, akik régen idejárnak a gyülekezetbe, és vannak, akik mostanában csatlakoznak, hogy minden korosztályból együtt lehetünk. Jézus Krisztus ma 
is az egyetlen, aki megoldást, szabadítást, örömöt, békességet, teljes életet
tud ajándékozni az embernek. Hiába van a világban több ezer kínálat, semmi sem hasonlítható ehhez. Milyen jó, hogy most erre több mint száz fasori bizonyítékot olvashatunk! 

Konfirmációs korom óta fontossá vált számomra egy idézet, és ahogy elteltek az évek, még jobban megtapasztalom a valóságát (Kempis Tamás): „Járj, kelj – úgymond –, ahol tetszik! Keresd ezt, keresd azt, amint tetszik! Nem találsz utat sem fent magasabbat, sem lent biztosabbat a kereszt útjánál.”