Nagyifisek vallanak
Az együttlét ajándékáról


A Nagyifi nyitott alkalmára nagy örömünkre több gyülekezeti tag is meglátogatta csoportunk bibliaóráját, melyet énekléssel és közös játékkal kezdtünk, majd Kapuvári Barbara, az ifi egyik vezetője szolgált Igével Pál apostolnak az Efezusiakhoz írt levele első fejezete alapján. Az közös igetanulmányozás után kiscsoportokban folytattuk a beszélgetést arról, hogyan dicsőíthetjük Istent, s hogy ez milyen hatással lehet a saját életünkre. Nemcsak az volt nagy élmény, hogy az idősebb gyülekezeti tagokkal együtt tanulmányozhattuk Isten Igéjét, hanem az is, hogy ők velünk együtt énekelték a gitáros ifjúsági énekeket, sőt beálltak közénk játszani is.
A Nagyifi vasárnapi bemutatkozóját már az istentisztelet elött elkezdtük, gitáros énekekkel fogadtuk a gyülekezetet a templom ajtajában. Az istentisztelet liturgiáján belül ajtónálló szolgálattal, igeolvasással, zenés szolgálattal is jelen voltunk. A bemutatkozásunk során Szabó Ferenc János, magam, az ifi egyik vezetöje mutattam be csoportunkat, Császár Péter rövid bizonyságtétele után pedig elénekeltünk egy ifjúsági éneket a gyülekezetnek. 
Az októberi gyülekezeti imaközösségre külön invitálást kapott az ifjúság Devich Márton főgondnok testvérünktől. Ennek megfelelően igyekeztünk is minél nagyobb létszámban részt venni a – sokak számára talán kissé korán kezdődő – programon. Öröm volt látni, hogy az esős időjárás ellenére milyen sok fiatal fontosnak érezte, hogy képviselje az ifjúságot, s ez nemcsak a többi jelenlévő gyülekezeti tag, de maguk az ifisek felé is sok áldást hozott. A beszámolók alapján mindenki élményekkel telten ment tovább az istentiszteletre. Ezek az élmények a következő hónapokban talán könnyebbé teszik a felkelést azoknak is, akik most nem tudtak eljönni a gyülekezeti imaközösségre.
 
Szabó Ferenc János


Nagyon örültem, amikor először hallottam az ifjúsági sportnapról. Mondtam is magamban: „Milyen nagyszerű lehetőség, hogy minél többeket bevonzzunk a Fasorba.” Ennek rendje és módja szerint kezdtem el hívogatni a környezetemben lévőket, azonban az igazi nagy dobás a toborzásban a facebookos mémgyártás volt a jelentkezési határidő lejárta előtt.
Pontos adataim nincsenek arra vonatkozólag, hogy ennek hatására hányan jöttek el, de összességében 40-50 ember biztosan sportolt a reformáció napján. Ami az egészben engem igazán megfogott, az az volt, hogy nem a tornagyőzelem fűtött minket, fiatalokat, hanem maga az együttlét, a sport, az önfeledt szórakozás. Ennek köszönhetően úgy érzem, sokaknak sikerült megragadniuk a Fasorban.
Remélem, minden évben megtarthatjuk ezt a remek alkalmat.
 
Kufcsák Péter


Az ifi számomra egy olyan közösség, támasz, ami az Úr gondoskodó szeretetének egyik legmeghatározóbb pillére az életemben. Az ifihez tartozni a baráti közösségen túl egy olyan kapcsolatot jelent Istennel, ami minden nehézségben menedéket nyújt és ahonnan erőt tudok meríteni a harcaimhoz. Az ifihez tartozni egy olyan kegyelem az Úrtól, ami akár kiváltságnak is tűnhetne, de én mégis inkább lehetőségként tekintek rá, hiszen az a többlet, amit a személyes életemben kapok, csupán egy része annak a felfoghatatlan ajándéknak, amit közösségként kapunk. Úgy hiszem, hogy az a sok szeretet, gondoskodás és ajándék, amit az ifin keresztül kaptam az Úrtól, nélkülözhetetlen volt a lelki épülésemhez, s ahhoz, hogy az ifi sarokkő lehessen az életemben. Pál apostol szavait idézve „mindent félretéve futok Isten elhívásának jutalmáért”, s e feladathoz az ad erőt, hogy ezen az úton barátaimmal lehetek, akikkel e közös célba vetett hit összekapcsol. S ez, az Istenbe vetett hit által formált egység az, ami feladattal ruház fel minket, s erőt ad ahhoz, hogy önmagunkon túltekintve meglássuk azokat a tálentumokat, amelyek bennünk rejlenek, s melyek szolgálatba állítására egymást bátorítanunk kell!
 
Császár Péter