Hollókői csendélet
Beszámoló a fiatal felnőttek nyári hetéről
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által,
és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8)
 
2017. augusztus 6–11. között ismét áldott hetünk volt. A fiatal felnőttekkel csodálatos környezetben, Hollókőn gyűltünk össze, hogy Isten Igéjére figyelve hitünket mélyítsük.
Hollókő a világörökség része. Gyönyörű háttér a lelki magunkba tekintéshez, méltó környezet hitünk erősítéséhez. Hiszem, sokunkhoz tisztán szólt az Ige, amelyről a csütörtöki tábortűz körül tett bizonyságok is tanúskodtak.
Köszönjük a gyülekezet háttér-imaszolgálatát!
Draskóczi Ágnes

Isten kezében
Isten csodálatos természeti környezetbe hívott el, Hollókőre, minket, a fasori fiatal felnőttek körét és néhány, más gyülekezetből érkező református testvért egy áldott csendeshétre. Istennel találkozhattunk az Igén át, és annak tükrében megláthattuk a választ egyrészt arra, hogy kik vagyunk, másrészt arra, hogy mik a hívő élet ajándékai. Isten az Ő szent Igéjét Somogyiné Ficsor Krisztina és Végh Tamás szavain át juttatta el Szentlelke által megnyitott szíveinkbe.
Bizonyságot kaptunk és megerősítést, akik ott voltunk, Istentől arra, hogy mi, akik megtért gyermekei vagyunk, mindörökre elpecsételődtünk Jézus Krisztusban a Szentlélek által. Isten óvó, féltő kezéből már semmi nem ragadhat ki minket, benne szabadon és félelem nélkül élhetünk. Pál apostol efézusi levelében olvashatjuk Isten azon Igéit, amelyeken át felfedte előttünk a hívő élet ajándékait Tamás bácsi által. Átmentünk, ahogy Tamás bácsi mondta, a halálsávból az örök élet sávjába, és megkaptuk az Úrtól az üdvözítő kegyelemet. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2,8).
Krisztus testében egyek vagyunk, és Ő ledöntötte a válaszfalakat, „Megbékéltette Istennel mind a kettőt egy testben a kereszt által, megölve azon az ellenségeskedést; eljött, és békességet hirdetett nektek, távolvalóknak és békességet a közelvalóknak.” (Efézus 2,16-17). Ez a test pedig a gyülekezetekben növekszik, mert hívő életünk a gyülekezetben tud fennmaradni és annak ajándékai ott tudnak kibontakozni. A gyülekezetben, közösségben kapunk mindent Istentől, mert Ő közösségben akar látni minket, amelyben az Ige, ima és szolgálat által a keskeny úton haladva, „menet közben” kapunk mindent.
Az Úrtól kapott áldások és ajándékok által, az Úr „nyomvonalát” követve békessége lesz az embernek, ezért hűen és alázatosan kövessük és szolgáljuk az Urat, a mi egy, örök, élő, igaz Istenünket, és a mindennapi életünk is legyen istentisztelet.
Isten a Somogyiné Ficsor Krisztina szívére helyezett Igéin át megerősítette bennünk, hogy az Ő képmására teremtett minket (1Mózes 1,26–27). Természetünknél fogva bűnösek vagyunk (Zsoltárok 51, Róma 3), a halál és bűn törvénye alá születtünk, és ott járunk egészen addig, amíg megtérünk és a bűntől elfordulva Isten felé fordulunk. Isten Szentlelke által újjászületve, az Ö gyermekeként, Jézus Krisztus egyedüli és tökéletes áldozata árán megváltott, Krisztusban elrejtett életű emberré válunk (1Timóteus 1,12–17). Olyan emberré, aki teljes egészében Istenre bízza magát, leteszi elé minden bűnét, megkötözöttségét, és Jézus Krisztus áldozatáért megváltásban részesül, megszabadul a bűn súlya alól, felszabadul megkötözöttségéből, és mint az olajfa, amely ezer évig is él, mély gyökereken át nyer táplálást Isten Igéjéből. Mert Isten Igéje olyan, mint az éltető víz, általa válik mások számára is áldásos gyümölcsöket termővé lelkünk. „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad.” (Jeremiás 17,7–8).
Ezen gazdag igei áldás mellett egymás által is formált minket az Úr, beszélgetéseink által egymásból is épülhettünk az Úr által, miközben imádságos szívvel egymás nehézségeit, megkötözöttségeit az Úr elé vittük, rábízva magunkat az Ő szabadítására. Isten ajándéka és áldása, hogy a fasori gyülekezeten kívül, más gyülekezetekből is érkeztek testvérek közénk, akiknek megismeréséért öröm és hála van a szívünkben. Mindeközben Isten áldott ajándékaként bebarangolhattuk Hollókő csodálatos utcáit, a várat, a múzeumokat és gyönyörködhettünk a lenyűgöző tájban, Isten alkotásában. Tábortűz mellett tehettünk élő, igaz hitünkről bizonyságot.
Áldott hetet tölthettünk így, elcsendesedve, közösségben Hollókőn, és onnan Isten által megerősített, megújított élő hittel indultunk tovább, érezvén azt, hogy óvó, féltő kezében tart minket Isten mindörökre.
Szombati Péter