Ünnepi hétköznapok
Peterdiné Molnár Judit lelkipásztor köszöntője pünkösd alkalmából
„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,16–20)Lassan vége az idei ünnepes félévnek. Mivel ünnepeink általában többnaposak, sokan örülnek ilyenkor a hosszú hétvégéknek, melyek során pihenés, kikapcsolódás, családi találkozás is megvalósulhat. Ünnepléseink azonban gyakran kimerítőek, s talán fáradtabbnak érezzük magunkat utána, mint előtte. Aztán újra itt vannak a hétköznapok, minden megy a maga útján tovább úgy, mint azelőtt. Vajon ennyi lenne az ünnep értelme?!
Az ünnepeket Isten rendelte. Az Ószövetségben Isten szabadító tetteire emlékeztek a páska, a lombsátor vagy egyéb ünnepeken. A kereszténység Jézus életének főbb állomásaira, megváltói munkájára emlékezik. Hiszem, hogy ezzel Istennek az volt a célja, hogy az ünnep hatással legyen a hétköznapjainkra. Hogy az ünnep után másként éljünk a családban, munkahelyen, közösségeinkben. Amint egy férj mondta gyülekezetbe járó feleségének: „Örülök, ha templomba mész – utána másként ölelsz.” Vajon a körülöttünk élők megérzik-e, hogy templomban voltunk?
Jézus missziói parancsára figyelve kapcsoljunk most össze három ünnepet – a húsvét, az áldozócsütörtököt és a pünkösdöt –, s nézzük meg, milyen hatással lehetnek az ünnepek az életünkre?
Feltámadása után Jézus Galileába hívta a tanítványait. Oda, ahol missziói munkáját kezdte, ahol a legtöbb csodát tette, ahol a tanítványokat elhívta, ahol ezek az emberek a hétköznapjaikat élték. A feltámadott Jézus három dolog felől biztosítja őket – és minket is –: a hatalmáról, a küldetésünkről és a jelenlétéről.
Biztosít hatalmáról: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Eddig is voltak Messiásra voltára utaló jelei: a gyógyítások, Lázár feltámasztása, a születésétől fogva vak meggyógyítása, a tenger lecsendesítése stb. A döntő bizonyíték azonban: a feltámadása. A gonosz erői munkálkodnak – ezt jól mutatják a nagyheti események –, de Jézus győzedelmeskedett. Feltámadott. Ő él. Ő úr a halál fölött is. Szükséges volt, hogy ezt egyértelművé tegye a tanítványok számára, amikor elküldte őket a missziói szolgálatba. (Gondoljunk arra, hogy néhány évtized múlva kezdődnek a keresztényüldözések.) Ma, amikor a gonosz erőivel találkozunk, jusson eszünkbe a húsvéti örömhír: Jézus él! Legyőzte a bűn, halál, kárhozat erejét. Neki adatott minden hatalom – még ha időnként a látszat mást mutat is…
Megerősít küldetésünkben: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…”
Nagypéntek után a tanítványok csüggedtek, szomorúak, csalódottak. Péter visszamegy halászni, két tanítvány elmegy Jeruzsálemből Emmaus felé. Jézus nem hagyja őket ilyen állapotban. Feladattal bízza meg őket! Mostantól a küldetésük: tanítvánnyá tenni az embereket! Legyetek tanúim! Legyetek példa! Mennybemenetele előtt ezt hagyja rájuk: „…tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Jézust kell képviselniük kisebb-nagyobb közösségekben: családban, munkahelyen, gyülekezetben, sőt még ellenséges környezetben is. Szóval és élettel. Ahogy Jézus példát adott nekik. Úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett, úgy megbocsátani, ahogy Ő tette. Ez a mérce. Ez az élet istentisztelete. Bennünket, mai tanítványokat is ezzel bíz meg Jézus, és ehhez ígéri az erőt: „…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek…”
Ígéri jelenlétét: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Nélküle, a magunk erejéből nem tudnánk betölteni küldetésünket. Testileg ugyan már nincs közöttünk, Lelke által azonban igen. Mindig, mindenhol, mindenki számára elérhető módon. Velünk van a bennünk lakozó Szentlélek által. Ezért mondta a tanítványoknak, hogy „…jobb nektek, ha én elmegyek…” (Jn 16,7) Ez a Lélek munkálja bennünk a krisztusi indulatot. Ő az, Aki megtanít mindenre, eszünkbe juttatja Jézus tanításait, megtermi bennünk a maga gyümölcsét, mely a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. Jézus jelenlétének erejével gazdagodhatunk meg istentiszteleteinken, s ennek különleges alkalmai lehetnek ünnepeink is. Ettől lehetnek aztán mások a hétköznapjaink. Lehet más az ölelésünk, a szeretetünk, a türelmünk, megbocsátásunk. Az Ő jelenlétében más szemmel nézhetünk szeretteinkre és nehezen elviselhető embertársainkra is. Jézus bennünket is biztosít hatalmáról, küldetésünkről, jelenlétéről: azért, hogy ez az örömhír beragyogja hétköznapjainkat, erőt adjon a próbák idején, talpra állítson, ha elcsüggednénk, s utat mutasson, ha elbizonytalanodnánk.
Jézus erejével, indulatával feltöltekezve induljunk az ünnepekben ritkább időszakba, ez adjon erőt a mindennapokban!
Ámen.