Hol találod meg Jézust?
Gyülekezetünk vezető lelkipásztorának, Somogyi Péternek Karácsonyi köszöntőjét olvashatjuk! "...áldott, mennyei kincsekben gazdag, boldog ünnepet, a szabadítás örömében!"
„... megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.” (Lk 2,16)
A felfedező, a feltaláló, a kutató, a kereső ember öröme ismerős. Milyen nagy dolog, amikor valamit megtalálunk, feltalálunk, amikor a rejtély, egy súlyos gond megoldódik. Mennyien keresik, kutatják a mostani járvány megoldását, a vakcinát, az ellenszert. Sikerül egy globális problémát kezelni, megtaláltuk a megoldást? Micsoda hír lesz ez! Micsoda öröm, reménység! Értjük ezt, és szívbe, húsba vágó módon érezzük is, ezt most nem nagyon kell magyarázni. De még előtte vagyunk ennek, még nem vagyunk túl a veszélyen.
Ezen a karácsonyon úgy ünneplünk, ahogyan talán még soha. Legalábbis az a generáció, aki még nem élt át nagyon veszélyeztetett időket, amikor semmi sem úgy volt, ahogyan talán vágyunk rá. Fronton, lágerben, vagonban, börtönben, nélkülözésben, magányosan, élet-halál közelében éltek át mások egy ilyen ünnepet. Mi pedig? Eddig hogyan és most majd hogyan? Most így kell mondani? „Járványosan”. Ha majd erre tekintünk vissza ez lesz az időhatározó az életünkben? Covid előtt és Covid után? Mindez igazán azon múlik, hogy mi határoz meg minket leginkább? Mi másként számoljuk az időt! Krisztus előtt és Krisztus után és ebből nem is szeretnénk engedni soha!
Fejből tudjuk, de szívből éljük-e, valljuk-e, hogy ünnepünk titka nem az, ami körülvesz minket kívülről. Emberek, körülmények, lehetőségek, lehetetlenségek, együttlét vagy különlét. Gazdagon terített asztal, megfelelő ajándékok, jó egészség, találkozások, meghitt hangulat, kedves muzsika. Ezek mind ráadás ajándékok lehetnek – ha vannak, becsüljükmeg őket, de ha nincsenek –, ne essünk kétségbe! A karácsony titka egy jászolban feküdt, amikor megérkezett a földre. A jászol nem egyéb volt akkor, mint nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas vályú, egy barlang falában. Az állatok számára előkészített takarmány helye, nem a világ Uráé. A szalma helyén – vagy éppen abban –, mégis a világ legnagyobb kincse feküdt: Az üdvözítő, az Úr Krisztus, az egész nép öröme. Jelentéktelennek tűnő dolgok között ott az igazi érték, szegényes körülmények között az igazi gazdagság.
Az egyszerű, lenézett pásztor emberek megtalálták és felismerték ezt a drága ajándékot. Az ő körülményeik között ragyogott a világosság, a megszokottban a szokatlan csoda. Nem vonta el tekintetüket semmi a lényegről,tudtak arra összpontosítani, annak örülni, arról bizonyságot tenni. Boldogabb és teljesebb karácsonyuk volt, mint sokaknak manapság, akik egészen más körülmények között élnek.
Mi is boldog karácsonyt élhetünk meg,ha megtaláljuk a Messiást, a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust ezen az ünnepen. Nem kell hozzá egyéb csak jó helyen keresni, jó helyre menni és hódolni előtte. Hol találod meg Jézust? Ott, ahol a legkevésbé a körülmények a fontosak.
A látványos nagy dolgok olyan hamar el tudnak törpülni, s a kicsiny dolgok olyan naggyá tudnak lenni, ha igazán a lényegre figyelünk. Egy szál vagy egy csepp nagyobb lehet számunkra mindennél, ha Jézus Krisztusban látjuk azt. Olyan nagy tanítás ez és olyan nagy lehetőség 2020 karácsonyán. Mert nem a korlátok és nem a fenyegetettség az egyetlen valóság, hanem maga az Úr Jézus Krisztus, Aki így mondta: „Én vagyok az igazság” (Jn 14,6), vagyis a valóság. Őbenne látjuk Isten lehajló szeretetét, megváltó kegyelmét, megszegényedésében meggazdagító ajándékát. A valóság más, több annál, mint ami a szemünk előtt van önmagában. Benne látva teljesen mássá lesz minden. A jászol is Jézusban, az életünk is Őbenne. Paul Gerhardt énekelt imádsága szerint: „Bölcsőd, szállásod leszek; jövel hát, tölts el engemet magaddal: nagyörömmel.” (329:5)
Elém kerül az Úr Jézus életének két pontja, születése és halála, jászol és kereszt. Micsoda méltatlan helyek ezek a menny és a föld Királya számára! S mégis az egyetlen esély nekünk, akik elvesznénk, ha nem jött volna így közénk, ha nem vállalta volna miattunk, helyettünk és értünk mindezt. Mert minden látszat ellenére ilyen szegénnyé tettük az életünket, világunkat bűneinkkel, nekünk járna jászol és kereszt és Ő felvállalta helyettünk, hogy megmentsen! Áldott a Neve örökké!
Életének két pontja, eleje és vége a mi életünknek egyetlen reménye. Két vers jutott eszembe, amelyek mélyen megragadták a szívem. Egy szalmaszálról és egy csepp vérről szólnak. Ennek fényében kívánok áldott, mennyei kincsekben gazdag, boldog ünnepet, a szabadítás örömében!
Ezen a karácsonyon úgy ünneplünk, ahogyan talán még soha. Legalábbis az a generáció, aki még nem élt át nagyon veszélyeztetett időket, amikor semmi sem úgy volt, ahogyan talán vágyunk rá. Fronton, lágerben, vagonban, börtönben, nélkülözésben, magányosan, élet-halál közelében éltek át mások egy ilyen ünnepet. Mi pedig? Eddig hogyan és most majd hogyan? Most így kell mondani? „Járványosan”. Ha majd erre tekintünk vissza ez lesz az időhatározó az életünkben? Covid előtt és Covid után? Mindez igazán azon múlik, hogy mi határoz meg minket leginkább? Mi másként számoljuk az időt! Krisztus előtt és Krisztus után és ebből nem is szeretnénk engedni soha!
Fejből tudjuk, de szívből éljük-e, valljuk-e, hogy ünnepünk titka nem az, ami körülvesz minket kívülről. Emberek, körülmények, lehetőségek, lehetetlenségek, együttlét vagy különlét. Gazdagon terített asztal, megfelelő ajándékok, jó egészség, találkozások, meghitt hangulat, kedves muzsika. Ezek mind ráadás ajándékok lehetnek – ha vannak, becsüljükmeg őket, de ha nincsenek –, ne essünk kétségbe! A karácsony titka egy jászolban feküdt, amikor megérkezett a földre. A jászol nem egyéb volt akkor, mint nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas vályú, egy barlang falában. Az állatok számára előkészített takarmány helye, nem a világ Uráé. A szalma helyén – vagy éppen abban –, mégis a világ legnagyobb kincse feküdt: Az üdvözítő, az Úr Krisztus, az egész nép öröme. Jelentéktelennek tűnő dolgok között ott az igazi érték, szegényes körülmények között az igazi gazdagság.
Az egyszerű, lenézett pásztor emberek megtalálták és felismerték ezt a drága ajándékot. Az ő körülményeik között ragyogott a világosság, a megszokottban a szokatlan csoda. Nem vonta el tekintetüket semmi a lényegről,tudtak arra összpontosítani, annak örülni, arról bizonyságot tenni. Boldogabb és teljesebb karácsonyuk volt, mint sokaknak manapság, akik egészen más körülmények között élnek.
Mi is boldog karácsonyt élhetünk meg,ha megtaláljuk a Messiást, a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust ezen az ünnepen. Nem kell hozzá egyéb csak jó helyen keresni, jó helyre menni és hódolni előtte. Hol találod meg Jézust? Ott, ahol a legkevésbé a körülmények a fontosak.
A látványos nagy dolgok olyan hamar el tudnak törpülni, s a kicsiny dolgok olyan naggyá tudnak lenni, ha igazán a lényegre figyelünk. Egy szál vagy egy csepp nagyobb lehet számunkra mindennél, ha Jézus Krisztusban látjuk azt. Olyan nagy tanítás ez és olyan nagy lehetőség 2020 karácsonyán. Mert nem a korlátok és nem a fenyegetettség az egyetlen valóság, hanem maga az Úr Jézus Krisztus, Aki így mondta: „Én vagyok az igazság” (Jn 14,6), vagyis a valóság. Őbenne látjuk Isten lehajló szeretetét, megváltó kegyelmét, megszegényedésében meggazdagító ajándékát. A valóság más, több annál, mint ami a szemünk előtt van önmagában. Benne látva teljesen mássá lesz minden. A jászol is Jézusban, az életünk is Őbenne. Paul Gerhardt énekelt imádsága szerint: „Bölcsőd, szállásod leszek; jövel hát, tölts el engemet magaddal: nagyörömmel.” (329:5)
Elém kerül az Úr Jézus életének két pontja, születése és halála, jászol és kereszt. Micsoda méltatlan helyek ezek a menny és a föld Királya számára! S mégis az egyetlen esély nekünk, akik elvesznénk, ha nem jött volna így közénk, ha nem vállalta volna miattunk, helyettünk és értünk mindezt. Mert minden látszat ellenére ilyen szegénnyé tettük az életünket, világunkat bűneinkkel, nekünk járna jászol és kereszt és Ő felvállalta helyettünk, hogy megmentsen! Áldott a Neve örökké!
Életének két pontja, eleje és vége a mi életünknek egyetlen reménye. Két vers jutott eszembe, amelyek mélyen megragadták a szívem. Egy szalmaszálról és egy csepp vérről szólnak. Ennek fényében kívánok áldott, mennyei kincsekben gazdag, boldog ünnepet, a szabadítás örömében!
Testvéri szívvel:
Somogyi Péter lelkipásztor
Mérlegen
Isteni mérlegére tette egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem,
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált,
mert az én Uram engem
megmért, és könnyűnek talált,
megmért, és könnyűnek talált.
Aztán egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatevő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg Neked?
Túrmezei Erzsébet
Jegyezvén szalmaszállal
– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.
– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!
Isteni mérlegére tette egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem,
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált,
mert az én Uram engem
megmért, és könnyűnek talált,
megmért, és könnyűnek talált.
Aztán egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatevő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg Neked?
Túrmezei Erzsébet
Jegyezvén szalmaszállal
– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.
– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!