Templomunk felújításának I. szakasza lezárult, ezért...
...hálaadó istentiszteleten ünnepeltünk együtt, ahol Nyikos László építésügyi gondnok elmondta, miért szeretjük, miért örülünk, és miért adunk hálát. Olvassuk szeretettel, és nézzük meg a Somogyi Péter lelkipásztor által készített kép-összeállítást a megújult templomról.
Sokszor elmondtuk már – nem kis büszkeséggel, hálával és legfeljebb csak egy nagyon pici, de bizonyára érthető elfogultsággal, többnyire másoknak, talán nem eleget magunknak: a Fasori református templom a városunk, az országunk, a nemzetünk különleges értékű épített öröksége, a 20. század magyar templomépítészetének egyik csúcspontja, építészének, Árkay Aladárnak életműve talán legkiemelkedőbb alkotása, tömegformálásában, részletképzéseiben és anyaghasználatában is kiemelkedően jelentős, műemléki és kulturális értéket képvisel, rendkívül magas építészeti minőségében hordozza a századelőn megformált nemzeti-szecessziós stílusjegyeket. És lehetne még sorolni hosszan az építészettörténeti méltatásokat…
…de mi, az itteni református gyülekezet, a fasoriak nem ezért, vagy nem csak ezért szeretjük. Mert nagyon szeretjük! Ez a lelki otthonunk, itt lehetünk együtt közösségben Isten előtt a barátainkkal, testvéreinkkel, talán ez az a hely, ahol az Úr először szólított meg egészen személyesen, talán itt tértünk meg, ide járnak a gyerekeink istentiszteletre, óvodába, iskolába… Tapasztaljuk minden áldását és – akik már elég régóta vagyunk itt – ismerjük a hibáit is. És szeretjük, így szeretjük, így is szeretjük! És együtt örülünk most annak és együtt adunk hálát azért, hogy megújult, megszépült.
Kézenfekvőnek, logikusnak tűnne most építészként, aki ennek a gyülekezetnek az építési gondnoka lehetek szépen fölsorolnom azokat a munkanemeket, műszaki paramétereket, mennyiségeket, vagy éppen építéstechnológiai részleteket, amikkel tartalmában számba vehető az a kivitelezési szakasz, ameddig a felújításnak ebben az első nagy ütemében eljutottunk. Persze nem baj, ha tudunk, beszélünk ezekről, mert önmagukban is hatalmas és látványos lépések ezek:
- hogy átfogóan megújulhatott a teljes épületegyüttesünk tetőszerkezete;
- hogy a régi palafedés elbontása után a templom és a gyülekezeti ház tetőfelületeire az eredeti cserépfedés hangulatát megidéző új szálcement pala kerülhetett;
- hogy kicserélődhetett minden bádogosszerkezet – a vörösréz anyagú fedések (a teljes harangtorony és a kis torony tetején is), szegélyek, csatornák, a míves vízgyűjtő üstök;
- hogy gyönyörű, égre mutató jelként fénylenek a csillagok a tornyok csúcsdíszein;
- hogy a teljes épületegyüttes külső vakolata újrakészülhetett, új (speciális összetételű) vakolat került sok száz m2 falfelületre, az eredeti falszín újrakészítésével;
- hogy a műszaki állapotuk szerint már sok helyen a huszonnegyedik órában lévő homlokzatdíszeket, sgraffitókat megmentették és egészen különleges módon varázsolták élővé a restaurátorok;
- hogy egy másik restaurátor csapat keze nyomán megvalósulhatott templomunk emblematikus részletének, a főbejáratot keretező kapuzat Zsolnay-kerámiáinak a restaurálása, kiegészítése, az eredeti aranyozás rekonstrukciója;
- hogy külön egy hatalmas, átfogó munkarészként megtörténhetett az épület meghatározó homlokzati elemeinek, a homokkő felületeknek a teljes kőrestaurátori felújítása is;
- hogy elkészülhettek a harangszint átfogó felújítási munkái is;
- hogy műszaki paramétereikben nagyságrendekkel korszerűbbé válva, de műemléki értékeiket megtartva újultak meg a lelkészlakások ablakai, a gyülekezeti ház ajtajai;
- hogy pótolhattuk a régóta hiányzó padlásablakokat, újjáépíthettük a régi tető képéhez hozzátartozó, különleges formájú kéményeket;
- és nem utolsó sorban szerkezetileg előkészíthettük a gyülekezeti ház tetőtérbeépítési munkáit.
De ennél tovább és ennél részletesebben nem szeretném mondani. Mert legalább ennyire fontos, hogy hogyan éltük és éljük meg mi ezt a felújítást, hogy Isten hogyan formált és formál bennünket ebben a folyamatban, és hogy milyen ajándékokat kaphattunk és kaphatunk mindezeken keresztül – most és a jövőben.
Hogyan éljük meg ezt a felújítást mi, fasoriak? Nagyon röviden: igazi csodaként! Elmondtuk már néhányszor: nem gyakran - talán 50 vagy 100 évben egyszer - Isten tudja csak, mikor - jut egy gyülekezet olyan anyagi lehetőségekhez, amilyenhez most mi jutottunk. Olyasmi valósulhat meg, amire önmagunktól még a legmerészebb álmainkban sem gondolhattunk volna. Nagy köszönettel tartozunk a mindehhez nagyon jelentős anyagi forrást nyújtó támogatóinknak – Magyarország Kormányának és a Dunamelléki Református Egyházkerületnek – és hálával borulunk Isten elé, aki mindezt lehetővé tette. Ebben a tekintetben is szeretnénk jó és hű sáfárai lenni a ránk bízottaknak – nem pusztán elásni (bár a meglévő épített értékeink megőrzése ebben az esetben talán több ennél), hanem hosszú távon kamatoztatni: lelkiekben, misszióban és majd új terekben is.
Hogyan formál bennünket Isten ebben a folyamatban? Formálja egyrészt a gyülekezetet, mert a kivitelezés során együtt élhettük meg, hogy sok minden nem a megszokottak szerint működött, nem használhattunk bizonyos útvonalakat, kerülgetnünk kellett az állványokat, az üvegablakok védelme miatt a templomtérben nappal is lámpafénynél tudtunk csak lenni, építési anyagok és por volt mindenfelé. És alighogy megállunk most egy hálaadásra, már kezdődnek a következő kivitelezési ütemek: már március végén a csatornaépítési, környezetrendezési munkák, a nyáron pedig reménység szerint nekiállhatunk belső tereink átalakításának, felújításának is. De a formálódás része az is, hogy áthangolhatjuk a szívünket, és túlláthatunk az átmeneti nehézségeken, és hálát adhatunk a szemünk előtt kibontakozó csodákért – napról-napra utólag és előre is megköszönni Istennek, amit kaphattunk, kaphatunk Tőle! (Ezért vagyunk együtt most is!)
Nagyon sokan vannak, akiknek rengeteg munkaórája, szakértelme, a szó szoros értelmében vett építő hozzáállása kellett ahhoz, hogy amit most látunk, az időben, rendben, szakszerűen megvalósulhasson. Köszönjük mindannyiuknak: a tervezőknek, a projektmenedzserünknek, a műszaki ellenőreinknek, az egyházfinak, az MMA-nak, akik a területükből felvonulási részt biztosítottak, és nem utolsó sorban a kivitelező vállalkozónak a cégvezetéstől az építésvezetőkön át az egyes szakmák képviselőiig, a restaurátorokig. Mi is mindannyian, akik közvetlen közelről lehetünk benne ebben a menetben, formáljuk egymást – értve ez alatt sok mindent –, és mi magunk is folyamatosan formálódunk.
És hogy milyen ajándékokat kaphattunk és kaphatunk ezen a felújításon keresztül? Sok-sok mindent lehetne mondani, és biztosan tudnának és fognak is a testvérek, de számomra talán azok az élmények a legfontosabbak, amik személyesen átélve lehetnek itt és most csak a mieink. Mi annak a kivételes nemzedéknek lehetünk a tagjai, akik „szuperközeliből” lehetünk szemtanúi egy ilyen csodálatos folyamatnak. Ehhez hasonlót talán csak gyülekezetalapító, templomépítő elődeink élhettek át 110 évvel ezelőtt. És ennek a végén – kívülről pedig már most is – olyannak láthatjuk szeretett templomunkat, amilyennek ebből a gyülekezetből soha, senki még!
Szeretett gyülekezet! Hálát adunk a kívülről megújult templomunkért – láthatjuk, nagyon is van miért hálát adni! De mi még ennél is megajándékozottabbak lehetünk, mert hittel vallhatjuk, amit mindenkori emlékeztetőül a bejáratunk fölé is kiírtunk: még a templomnál is nagyobb van itt! Jézus Krisztus! Soha ne felejtsük el, hogy bármilyen szép is a templomunk – és most még sokkal szebb lett – mindez csak „keret”, bármi valósul is meg a falakban, az épületben, mindennek egyedül azt a célt kell szolgálnia, hogy Jézus Krisztus mindig valóban itt legyen, őhozzá találjanak emberek és Isten országa épülhessen – élő kövekből – itt a Fasorban is!
Nyikos László
építésügyi gondnok
építésügyi gondnok
Itt nézhetünk meg egy kép-összeállítást (készítette: Somogyi Péter), ilyen a megújult templom.
"Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai ítéleteden. Járjátok körül a Siont, kerüljétek meg, számoljátok meg tornyait! Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy elmonhassátok a jövő nemzedéknek: Bizony ez az Isten, a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig!" 48. Zsoltár 12-15