Zarándokének 3
Híradás a wittenbergi kerékpártúráról
Túránk utolsó állomása Wittenberg városa volt, ahova nem csak testileg érkeztünk meg, hanem lelkileg is. A helyi evangélikus közösség ugyanis amellett, hogy egy tányér finom levesre vendégül látott bennünket, és megmutatták a város nevezetességeit, biztosították számunkra annak lehetőségét is, hogy saját körünkben két, anyanyelvükön velünk dicsőítő vendéglátónkkal kiegészülve úrvacsorai istentiszteletre gyűljünk össze a Stadtkirche egyik sekrestyéjében. Lelki zarándoklatunk betetőzéseként a testvéri szeretetről és egyetértésről szólt hozzánk Istenünk a 133. zsoltáron keresztül. „Mi lett volna Lutherrel, ha egyedül van?” – tette fel a retorikai kérdést lelkipásztorunk. És valóban, milyen nagyszerű volt átélni, ahogy 41, egymást kezdetben nem feltétlenül ismerő „edzéstárs” az Úrban egymásra figyelő, egymást segítő és szerető testvérré lett, mindössze nyolc nap alatt!
Természetesen Wittenbergben megtekintettük a Vártemplomot is, amelynek kapujára Luther a hagyomány szerint kifüggesztette tételeit, megindítva ezzel a reformáció folyamatát. Ugyanitt található a nagy reformátor sírja is. Érdekes és kellemes élmény volt meg
tapasztalni, hogy a történelmi városrész házfalaira kifüggesztett, a wittenbergi egyetem egykori neves hallgatóinak emléket állító kőtáblák között megtalálhattuk Sylvester Jánosét is. Ő készítette el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást, emellett pedig az első magyar nyelvtan szerkesztője, a magyar nyelv tudatos művelője volt, vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra.De sokkal élőbb élmény volt az, amikor a Vártemplom oldalában felsorakozva, gitáros kísérettel énekelni kezdtünk, és kisebb közönség alakult ki körülöttünk, akik – bár vélhetően egy szót sem érthettek magyar nyelvű énekeinkből – hűségesen hallgatták előadásunkat, mintegy érezve, hogy miről is énekelünk. Idősek, gyerekek, középkorúak, hozzánk hasonló kerékpárosok álltak meg körülöttünk, egy vendéglátós pedig még egy padot is kölcsönadott a gitárosaink számára. Külön öröm, hogy közönségünk azt követően sem csökkent, hogy túránk vezetője, Szabó Zsolt röviden elmondta nekik, kik vagyunk, és miért, miként érkeztünk. Sőt, repertoárunk egyetlen német nyelvű énekét velünk együtt énekelték. A kapott tapsot Isten dicsőségének tulajdonítjuk.
Hazautunk kapcsán talán azt érdemes kiemelni, hogy Isten miként figyelmeztetett minket a hálaadásra. Hiszen amiképpen Budapestről is esőben indultunk, akképpen Dessau városában is esőben szálltunk fel a vonatra. Eszünkbe idézte az Úr, és Budapestre érve szivárvánnyal pecsételte meg, hogy mennyire más is lehetett volna ez a túra. Hála Neki, hogy nem így lett.
Soli Deo gloria!
Fürjes Zoltán
A túráról további képek a galériában.
A beszámoló folytatódik az őszi Harangszóban.
Sajtóhíradás a Parókia portál hasábjain.
A beszámoló folytatódik az őszi Harangszóban.
Sajtóhíradás a Parókia portál hasábjain.
Nagymosás
|
Nagy pancsolás
|
Wittenberg főterén
|
Kartoffelsuppe
|
Rögtönzött flash mob
|
És a közönség velünk énekel
|
Lépten-nyomon
|
Luther sírhelye
|
Záró istentiszteleten
|
Látnivaló
|
Készülünk haza
|
 Már a lipcsei pályaudvaron, bicajok nélkül |