Seprűvel a Szeretethídon, 2016.
Idén is többen vállalkoztak gyülekezetünkből a vidám szolgálatra kerületünk felé.
Fontolgattuk a részvételt. Már tavaly is. Valami oknál fogva akkor mégis elmaradt. Talán a tunyaság, vagy az elszántság hiánya, nem tudom. Idén is halogattuk, végül az utolsó percekben mégiscsak felkerültünk a listára. Nem tudtuk, mire vállalkoztunk. Félreértés ne essék, nem azt szeretném kihangsúlyozni, hogy valami óriási fizikai megpróbáltatásnak lettünk kitéve, hiszen a több mint két tucat szorgos kéz játszi könnyedséggel teremtett tisztaságot május 21-én a környező utcákban és a Peterdy utcai Idősek Otthonában. Nem, inkább arról szeretnék szólni, arról a csodáról, mely azóta ment végig bennem, bennünk, hogy a munka után lemostuk magunkról a verítéket és a ránk ragadt port. Arról a csodáról, hogy így utólag megérteni vélek ismét valamit abból, mint munkálkodik bennünk az Úr, hogy hogyan válik egy egyszerű gesztus világokat és embereket összekötő híddá, hogy válik összekötő kapoccsá két egymásnak látszólag ellentmondó dolog között, és képez átmenetet a gondokkal terhes mindennapokból az emelkedett hangulatú, teljes odaadás fele. Hiszen hát hol is takarítottunk mi? Vajon tényleg csak az utcáról szedegettük fel a mások által eldobált és eltaposott csikkeket, vagy a hatalmas Jóisten áldásából a saját lelkünkből is felseperhettünk, mindazt, mit mások eldobáltak és eltapostak bennünk? Hol, vagy pontosabban mi és ki között is képeztünk mi hidat? Vajon csak ember és ember között, vagy sikerült egy pár határozott lépést tenni az Isten országa fele? Igen, csak egy pár lépést, mert bár épül a híd a két oldal közt tornyosuló szakadék vagy akadály fölött, a híd a maga ingatagságával az út veszélyeire is felhívja a figyelmet, hisz nem kizárt, hogy sokszor pont magunk vagyunk maga az akadály vagy szakadék is. Hidat építettünk tehát ember és Isten között. Takarítottunk tehát Kint és Bent. Adtunk is embertársainknak, talán nem is keveset, de kaptunk is bőven. Megerősítést, hogy jó az út, és erőt a mindennapokra. Hála az Úrnak, ki fel tudja oldani ezt az ősi antimóniát, hogy adni annyi, mint kapni. „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).
Győry András Botond
Az Idősek Otthonában
A „Szeretethídon” át jutottunk be a VII. kerület, Peterdy utcai Idősek Otthonába, hogy egy 14-15 fős csoporttal rendbe tegyük a kis belső kertet. A Julianna iskola 8. osztályosainak csoportját kiegészítettük néhányan fiatalabbak és idősebbek.
Mintha mindig együtt dolgoztunk volna, olyan összehangoltan, szépen elkészültünk a feladatokkal: avargereblyézés, gazolás, virágtartók kitisztítása, szemétgyűjtés, utak seprése. A kellemesen meleg időben közénk lejött bácsikkal, nénikkel elkezdtük az ismerkedést már munka közben, akik nagyon barátságosak voltak velünk. Örömmel kísértek be az ebédlőbe, ahol köszöntöttük a már ott étkező lakókat, és átalakultunk alkalmi kórussá Bartha Csaba gitárkíséretével. Somogyi Krisztina lelkipásztor néhány mondatos bevezetőjében bemutatott minket, majd minden énekhez fűzött néhány gondolatot, így énekeink kedves bizonyságtétellé váltak Istenre, az Úr Jézus Krisztusra mutatva. A templom udvarán tartott kezdő áhítat énekei mellé (Atyám, két két kezedben, és Olyan örömöt, mint a forrás) a gyerekek még kettőt választottak: Isten élő Lelke, jöjj és Jézus, neved oly csodálatos. A két legkisebb, Lili és Zsófi mozdulatokkal kísérte az énekeket az idős lakók nagy tetszésére.
Hálásan köszönték szolgálatunkat. Hívtak, hogy máskor is jöjjünk közéjük ilyen előadásra!
Urunk ledönti az elválasztó falakat és építi a hidakat egymás felé – hála Neki!
Mintha mindig együtt dolgoztunk volna, olyan összehangoltan, szépen elkészültünk a feladatokkal: avargereblyézés, gazolás, virágtartók kitisztítása, szemétgyűjtés, utak seprése. A kellemesen meleg időben közénk lejött bácsikkal, nénikkel elkezdtük az ismerkedést már munka közben, akik nagyon barátságosak voltak velünk. Örömmel kísértek be az ebédlőbe, ahol köszöntöttük a már ott étkező lakókat, és átalakultunk alkalmi kórussá Bartha Csaba gitárkíséretével. Somogyi Krisztina lelkipásztor néhány mondatos bevezetőjében bemutatott minket, majd minden énekhez fűzött néhány gondolatot, így énekeink kedves bizonyságtétellé váltak Istenre, az Úr Jézus Krisztusra mutatva. A templom udvarán tartott kezdő áhítat énekei mellé (Atyám, két két kezedben, és Olyan örömöt, mint a forrás) a gyerekek még kettőt választottak: Isten élő Lelke, jöjj és Jézus, neved oly csodálatos. A két legkisebb, Lili és Zsófi mozdulatokkal kísérte az énekeket az idős lakók nagy tetszésére.
Hálásan köszönték szolgálatunkat. Hívtak, hogy máskor is jöjjünk közéjük ilyen előadásra!
Urunk ledönti az elválasztó falakat és építi a hidakat egymás felé – hála Neki!
Magai Margit
Szabó Éva igazgatóhelyettes beszámolója a Julianna iskola oldalán olvasható.
További képek az eseményről.
A Szeretethíd idei programjának beharangozója.