12 éves koromtól fogva a Fasorban nevelkedtem, majd konfirmáltam, és az akkori kisifi tagja voltam néhány éven keresztül. 17 évesen ennek ellenére egy olyan útra tértem, amiben már nem kapott helyet ez a fasori közösség, de az Istennel való közösség sem. Csaknem 7 év telt el így az életemből, majd Isten megváltó szeretete nem hagyott tovább kallódni a világban, szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt hatalmas kézzel utánam nyúlt, és nem hagyta nyugodni a szívemet az akkori helyzetemben. 2014 tavaszán szinte hazajöttem a Kereszt-kérdések sorozatra, érzésre legalábbis olyan volt, a régi ismerősök úgy fogadtak, mintha nem is telt volna el ez a sok év. Az én régi közösségem viszont, a Picifi, már nem létezik, de azok a barátok, akik akkor együtt voltunk, sem álltuk ki az idő próbáját. Miután véget ért a Kereszt-kérdések, ott álltam, hogy Mégis mi lesz akkor most velem? 10 héten keresztül tartoztam valahova, ezután mi lesz? – fogalmazódott meg a kérdés a szívemben. Életkorom szerint pont a Nagyifi határán voltam, más, működő, fiataloknak, de már nem iskolásoknak szóló alkalomról viszont nem tudtam. Isten az Ő határtalan szeretetéből úgy gondoskodott rólam, hogy a Kereszt-kérdéseken egy olyan lány mellé ültem le az első alkalommal, akit Ecsedi Anna, a körünk jelenlegi vezetője meghívott a nyári simontornyai, fiatal felnőtteknek szóló csendeshétre. Erika engem is hívott. Először a csendeshétre kaptunk meghívót Annától, majd a Fiatal felnőttek körére is. Elmentünk mindketten. Igaz, már nem sok alkalom volt a nyári szünet előtt, és nem is nagyon tudtunk megismerni közelebbről senkit, mindketten részt vettünk ezen a csendeshéten.
Hogy mit jelent nekem a Fiatal felnőttek köre? Úgy érzem, ezen a körön keresztül hozott haza ténylegesen az Úr. A Kereszt-kérdéseken megéreztette velem az otthon illatát, ezen a körön keresztül pedig be is épített újra a Krisztus-testbe. Az én számomra tehát, bár a helyzetem kicsit speciális, a hazavezető utat jelentette, jelenti ez a kör. Persze nem csak visszatérőket fogadnak, fogadunk nagy szeretettel, hanem az újonnan érkezőket is! Remélem, hogy sokan találnak haza a mennyei Atyához akár a mi kis körünkön keresztül is, ezért bátorítani szeretnék minden fiatal felnőttet, akinek még nincs közössége, hogy csatlakozzon hozzánk bátran!
Parti Kata
Nem olyan régen csatlakoztam a felnőtt körhöz, körülbelül egy éve. Már régóta ismertem sok tagját, tehát otthonos lehetett volna számomra, mégis sokáig váratott magára, hogy csatlakozzak. Leginkább az idő szűke miatt. Heti egyszer a Nagyifiben vagyok, és úgy éreztem, hogy a heti két alkalom esténként már sok lenne a mindennapi teendők mellett. A kellő motiváció azonban megszületett, mert szerettem volna valakit jobban megismerni – egyedülálló nő lévén , és emiatt az időhiányról már másképp gondolkoztam... Hamar kiderült azonban, hogy Istennek más tervei vannak velem, tehát ez az út bezárult, de mégis már az első alkalmat áldottnak éltem meg, mert Isten szólt hozzám. Akkoriban elég nehéz családi körülmények között voltam, és sokat aggódtam, féltem. Németh Balázs tartotta az alkalmat, aminek az volt a központi üzenete, kérdése: Mi a nagyobb bennünk: a félelem valakitől, vagy a bizalom Istenben? Szembesültem azzal, hogy az Úrban való bizalomnak kéne erősödnie bennem, hogy ne féljek és aggódjak a jövőtől. Hétről hétre kaptam ott erősítést Istentől.
Szeretem ezt a kört, mert szoktunk kiscsoportban imádkozni, bensőséges. Meg lehet osztani az érzéseinket, gondjainkat egymással és megkönnyebbülés, hogy egymást hordozzuk. Már az alkalom elején olyan jó letenni a gondjainkat, hogy aztán a lényegre figyelhessünk. Nyitott csapat, gyorsan befogadó, és azt is tapasztaltam, hogy őszinte. A szeptemberi „Hogy vagy?”-alkalmon többen beszéltek mélyen a nehézségeikről, gyengeségeikről is. Örültem ennek, mert én magam is azt tanultam Jézustól az utóbbi időben, hogy ne hordjunk álarcokat, legyünk őszinték egymással. A gyülekezetet is erre bátorítom, hogy ne legyünk képmutatók, hanem vállaljuk fel, és mutassuk meg, mi is van bennünk. Az őszinteség nélkül nincs kapcsolat sem, sem pedig gyógyulás.
Külön örülök annak, hogy ezzel a csapattal együtt készülhettünk esküvőkre, ifjúsági csendesnapi zenélésre, és emiatt is közelebb kerültünk egymáshoz.
Kapuvári Barbara
Kiváló lehetőség volt ebben a hónapban a fiatalok megszólítására, hívogatására az istentiszteletek előtti hívogatás az ifjúsági órákra, amikor fiataljaink három bejáratnál egy-egy prospektus átadásával szeretettel ajánlották a különböző alkalmainkat. Jó volt látni az ebben a szolgálatban részt vevő fiatalok lelkesedését. Hisszük, hogy ezáltal is közelebb kerültek néhányan a megszólítottak közül az Úrhoz, és ha nem is azonnal látszik ennek az eredménye, hihetjük, hogy az Úr tovább munkálkodik a szívükben. A Fiatal felnőtt kör nyitott alkalmára október 9-én került sor, ahova fiatal és idős érdeklődők egyaránt érkeztek. A napi Igéből szólt hozzánk Isten Naamán történetéből. Külön öröm számunkra és hálás a szívünk azért, hogy a korosztályunkból akkor nálunk először megforduló két fiatal azóta több alkalmunkon is részt vett és reménység szerint aktív tagjaivá is válnak közösségünknek.
Ecsedi Anna