Kisifisek vallanak
Örömökről, félelmekről, elfogadásról.
A fasori kisifihez egy nyári tábor során csatlakoztam. Emlékszem, hogy mivel én nem a gyülekezetben nőttem fel, nagyon féltem attól, hogy hogyan fogok tudni beilleszkedni egy olyan közösségbe, ahol szinte mindenki gyermekkora óta ismeri egymást. Ez számomra egy eléggé behozhatatlan előnynek tűnt; ráadásul sosem tartoztam azok közé, akik 100%-osan önmagukat tudják adni egy új közösségben.
Mivel voltak már rossz tapasztalataim korábbról, gondoltam, hogy ha ezúttal elvegyülök a többiek között és mindenkivel egyetértek, akkor majd könnyebben befogadnak. Rá kellett jönnöm azonban, hogy a fasori Kisifi nemcsak, hogy nem az a hely, ahol másnak kell lenned ahhoz, hogy szeressenek; hanem az a hely, ahol egyenesen kíváncsiak rád és a véleményedre. Az a szeretet, amit már az első napon kaptam a táborban a többiektől, egyszerűen hihetetlen volt, szinte szokatlan is.
Sok mindent kaptam az ifitől az elmúlt 3 év során, amióta a tagja vagyok, de talán amit a legjobban szeretek ebben a közösségben, az az, hogy ez egy olyan baráti társaság, ahol bármit megkérdezhetsz, ahol nincs tabu, ahol nem kell szégyenkezned semmi miatt. Úgyhogy én mint egykori „kívülálló” tényleg mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy jöjjön, és bátran legyen tagja a mi közösségünknek. Hidd el, ha engem befogadtak, téged is be fognak! ;)
Anna
Amikor elindultam az ifire, eszembe jutott, hogy a mai alkalom rendhagyó lesz, hiszen bárki megnézheti a gyülekezetből, aki kíváncsi rá. Megfordult az is a fejemben, hogy ki az, aki az idejét erre áldozná, biztosan mindenkinek megvan a maga programja. Amikor beléptem, kellemesen csalódtam, szép számmal voltak érdeklődők a gyülekezetből, szinte az összes, nálunk idősebb korosztályból. Bár maga az alkalom a szokásos módon telt, annak különösen örültem, hogy figyeltünk arra is, hogy a különböző korosztályok megismerhessék egymást. Erre épültek az ismerkedős játékok, valamint többeknek is volt mesélnivalójuk, emlékük egy-egy ének kapcsán is. Természetesen a kiscsoportos beszélgetéseknél is keveredtek a korosztályok, az ezekből következő különböző látásmódok, nézőpontok pedig csak még érdekesebbé tették a beszélgetéseket. Összességében, azon kívül, hogy érdekes volt, nekem azért is tetszett ez az alkalom, mert tanulhattunk a tapasztaltabb felnőttektől is. Ami elhangzott, és számomra leginkább megmaradt ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy a generációs különbségeket kölcsönös tisztelettel, illetve elfogadással lehet áthidalni.
Demeter Ádám