„[Á]tment a halálból az életbe” – az Úr Jézus nyomatékkal mondott szavai jutottak eszembe a feltámadás ünnepére készülve. Kimondhatatlanul üres, hiábavaló és reménytelen az emberi lét az Ő személyének, kijelentésének és csodálatos, üdvözítő művének megismerése nélkül! Hiszen csak egyet tudhat, egyet ismerhet meg önmagában: átmenni az életből a halálba. Fájdalom, gyász, temetés, sírkert szegélyezi az emberiség életét.
De eljött a Felkent, a szabadító Úr, aki „meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.” (1Kor 15,3–5) Általa alapjaiban változott meg minden, életből halál helyett halálból élet lett. Ez a fordulat valóban az egész ember életének megfordulásához vezet.
Ezt vallhatjuk meg mindnyájan, akik hiszünk, akik meghallottuk Isten Fiának hangját. Örök életünk van, Isten gyermekei vagyunk, erről tesz bizonyságot a Szentlélek a mi lelkünkkel együtt (Róm 8,16–17). Végre talpán a világ, nem a látszat, hanem a valóság határoz meg minket. Halottak voltunk, de most élünk Istennel és egymással közösségben, szeretetben és reménységben.
Megdöbbentő látni, hogy keleten és nyugaton, északon és délen feltámadás nélkül élnek tömegek. Látszatjólét és valóságos nyomor világában, mert nem hallották még vagy nem hallották meg az Isten Fiának hangját. Ne szégyelljük hát az Ő evangéliumát! Mi is az Ő tanúi vagyunk élettel, szavakkal. Az Úr Jézus imádkozott és imádkozik az Ő tanítványaiért, ne félj (Jn 17,20)!
Örömteli, áldott húsvéti hitvallást kívánva: