Köszönjük a Magyar Kormánynak az EKCP-KP-1-2024/4-000012 azonosítószámú „Egyházi közösségi célú programok 2024. évi támogatása” keretében nyújtott 600.000,- Forintot, amivel megvalósulhatott gyülekezetünk ifjúsági csendeshete Zselickisfaludon.
IFJÚSÁGI HÉT - LÉTBÁTORSÁG Istennél találhatunk olyan válaszokat szorongató kérdéseinkre, amelyek való- di nyugalmat tudnak adni. „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől ret- tegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangol- janak engem, majd megbotlanak, és eles- nek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” (Zsolt 27,1-3) Az idei ifjúsági táborunk fő témája a bátorság volt. Sokat beszélgettünk arról, hogy a valódi bátorság nem a félelmek tagadása, elkerülése, hanem éppen azok elismeré- se, elfogadása. Csak az tud igazán bátor lenni, aki a félelmei közepette is megáll. Száma nincs azoknak a történeteknek, amelyekben a félelmeiket legyőző hősöket ismerünk meg. De a Szentírás szerint az az igazán bátor, aki nem pusztán a fegyvereire (a rendelkezésre álló eszközökre) vagy önmagára tekint, hanem elsősorban Istenre. Istentől várja az erőt, a bátorságot. Az ókori bölcselkedők is felhívták rá a fiZselickisfalud, július 29 - augusztus 3. Az bátor, aki Istentől várja az erőt gyelmet, hogy bátorság nélkül nem lehet élni. Életre szóló kalandokról maradunk le, ha nem vagyunk bátrak. És ami ennél is nagyobb gond: nem tanulunk meg helye- sen cselekedni. Mert igazán ahhoz van szükségünk bátorságra, hogy helyesen cselekedjünk az élet kihívásaiban. A hét hátralévő részében tovább mélyítettük a témánkat. Paul Tillich német evangélikus teológus írt könyvet Létbátorság címmel. Tillich megnevezi azokat az alapvető alkotóelemeit az emberi létnek, amelyhez bátorságra van szükségünk. Ezek pedig a szívünket szorongató létkérdések. Így foglalkoztunk a szorongással, a mulandóság tapasztalatával, az élet értelmetlenségével és az elidegenedéssel. Az igében azt látjuk, Isten az, aki segít elfogadni a mulandóságot, és ugyanakkor meg is mutatja nekünk, milyen reménységünk van az örök életre. Isten az, aki értelmet, célt tud adni az életünknek. És a magányt és elszakítottságunkat is Isten vette magára Jézusban, hogy mi vele élhessünk közösségben. Táborzáró úrvacsorás istentiszteletünkön pedig Isten ajándékáról szólt az ige: akinek Istentől jövő bátorság van a szívében, az minden körülmény között megtapasztalhatja az örömöt. A létkérdésekről nemcsak igehirdetések szóltak, hanem kiscsoportokban is kerestük azokra a személyes válaszainkat. A lelki munkák után játékkal, pihenéssel kapcsolódhattunk ki. A hagyományosnak számító röplabda- és foci-bajnokságunk megtartása mellett eljuthattunk a Zselici Csillagparkba is, ahol egy csillagász-munkatárs tartott nekünk interaktív előadást a csillagos égbolt alatt. A hét folyamán sokat beszélgethettünk egymással és Mennyei Atyánkkal is. Hálásan köszönjük mindazoknak, akik adományaikkal, imádságaikkal támogatták a hetünket! „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsolt 27, 13-14.)
Krisztován Márton beosztott lelkipásztor