Esküvőnk után kerültünk a fasori gyülekezetbe. Mindig komolyan vettem Isten Igéjét, de afféle „félkegyelmű” hívőként éltem. Megértve Jézus Krisztus értem is meghozott engesztelő áldozatát, a bűnbocsánatot örömmel elfogadtam, de az életem nem adtam át Neki, hanem a magam feje szerint jártam. Házasságunk sűrűsödő konfliktusai vezettek igaz bűnbánatra, mert Isten előtt elmondott házastársi fogadalmamat nagyon komolyan gondoltam, és nem akartam tovább engedetlenségben élni. Kértem bocsánatát, és hogy formáljon engedelmes eszközévé. A gyülekezetben a szeretetvendégségi munkacsoportot felügyelem és 2013 óta a Presbitériumban is szolgálok, ehhez nagy bátorítás ez az ige:
„… a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor.3,5-6)