Tehozzád futok...
Börcsökné Lábas Hilda
„Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20,29)
Az ’50-es években, amikor születtem, szüleim nem kereszteltettek meg, és családunk nem volt a hit közelében. A református keresztséget felnőtt fejjel magam választottam, egyébként, ha megkeresztelnek, katolikus lettem volna.1996 nyarán, férjem református édesapja halálakor, a temetést intézve kerültünk kapcsolatba a Budapest-Fasori Református Egyházközséggel, mivel a VI. kerületben laktunk. A beszélgetés közben az ügyet intéző egyházfi bizonyságot tett nekünk arról, hogy Jézus Krisztus hogyan változtatta meg az életüket, hogy kerültek a Fasorba szolgálni, és látva rajtunk az érdeklődést, hívogatott az ősszel induló konfirmációi előkészítő tanfolyamra. Az elvetett „magnak” azonban érnie kellett, felmerülő kérdéseimre a válaszokat lelkipásztorunkkal való személyes beszélgetések sora adta meg. Eközben elkezdtünk járni istentiszteletre és részt vettem a szerdai bibliaórákon. Így telt el egy év, mire úgy döntöttem, hogy jelentkezem a konfirmáció-előkészítő tanfolyamra, amit sikeresen elvégeztem. Hitet tehettem a gyülekezet előtt 1998 márciusában, és egyben részesültem a református keresztségben is. Ekkor kaptam ezt az Igét áldó Igeként.
Ugyanebben az időben nagy változás történt családunkban is: megszületett kislányunk, Fruzsina, akiről akkor már tudtuk, hogy az Úr ajándéka. Minden gyermek Isten ajándéka, de mi különösképpen megtapasztaltuk ezt, hiszen tizenhat évet vártunk rá. Még ez év szeptemberében kislányunk is keresztséget kapott a Fasorban.
2000-ben a XVI. kerületbe, Mátyásföldre költöztünk, de maradtunk a fasori gyülekezet nagy családjában. Életemben először ebben az évben voltam gyülekezeti csendeshéten. Ezen a héten fogadtam be a szívembe Jézus Krisztust és tettem le bűneim egy részét a keresztje alá. Ez a fordulópont gyökeresen megváltoztatta az életünket, de Isten munkálkodása igazán csak most kezdődött el. Az Úr azonban nem próbál meg minket erőnkön felül. Az előttem lévő megpróbáltatások feldolgozásához egy gyülekezeti testvérben lelki segítőtársat kaptam, aki mély hitével, személyes példamutatásával és lelkigondozói szolgálatával átsegített engem és családomat ezen a nehéz időszakon.
Megkerestem és megtaláltam édesanyámat, akiről 27 éve nem tudtam és nem is akartam tudni semmit. Haraggal és gyűlölettel váltunk el egymástól annak idején, édesapám korai halála után. 2003-ban a családos csendeshéten a megbocsátásról szólt az Ige, és Isten megláttatta velem azokat a bűnöket, amelyeket én követtem el édesanyám ellen. A csendeshét után felhívtam a népesség-nyilvántartót és az ügyintéző a kérésemre elárulta, hogy édesanyám él. Ekkor fogalmaztam meg bocsánatkérő levelemet, amelyet a hivatal továbbított édesanyámnak, ő pedig válaszában megírta, hogy megbocsát és szeretné megismerni a kis unokáját. Egy hányatott életút után, súlyos betegen találtunk rá vidéken egy pszichiátriai otthonban, ahová kényszerből helyezték el, mivel egyedül nem tudta már magát ellátni. A kezelőorvosa szerint csoda volt, hogy életben találtuk. A szeretet azonban, amely Istentől való, és Jézus Krisztus mérhetetlen kegyelme, amit a 27 év utáni egymásra találásunkban megtapasztaltam, erősebb a halálnál. Ma már tudom, hogy egyedül az Úr képes a gyűlöletet szeretetté változtatni. Édesanyámat halála után édesapám hamvaival együtt a fasori kolumbáriumban helyeztük örök nyugalomra.
Isten gondoskodó szeretete és vezetése azóta is betölti családunk életét. Rávezetett arra, hogy Tőle kapott képességeimmel hogy tudnám legjobban szolgálni gyülekezetemet. Így vállaltam el szolgálatomnak 1998 karácsonyán, mivel szakmám szerint nyomdász vagyok, az akkori lelkipásztor által újraindított gyülekezeti újságunknak, a Fasori Harangszónak a tördelését, amelyben kitartással és szeretettel mind a mai napig részt veszek. Lányom lelki fejlődésében nagy jelentőségűek voltak a nyári Kincskereső táborok, ahol az Ige közelében sok kis társával együtt ő is megtalálta és szívébe tudta fogadni Jézus Krisztust. Ő 2012 májusában konfirmált, és társaival együtt csatlakozott a korosztályuknak megfelelő ifjúsági közösséghez. Családunk így épült be Isten kegyelméből a fasori gyülekezet nagy családjába.