Az első 3 napot Ábrahámhegyen töltöttük táborépítéssel, métával, élő rizikóval és sok fürdéssel. Építés közben pici hüllőket is találtak a lányok, melyeket mindenki megcsodált a szabadon engedésük előtt. A 3. napon a tatárok elűztek minket a közeli Salföldre, ahol a pálos kolostorrom közvetlen közelében húztuk meg magunkat. Itt kemény és kitartó munka árán újra tábort építettünk.
Az eseménydús tábori programok alatt folyamatosan készültek az első próbára is, és a felderítés után – a vezetőség nagy örömére – minden próbázó sikeresen tette le az első cserkészpróbát, Nagy László Nimród kiscserkész pedig fogadalmat tett. A megszerzett tudás számadása azért is bír jelentőséggel, mert az első próba az őrsvezetőképzőbe való jelentkezés feltétele.
A tábor végére a tatár seregek váratlanul kivonultak hazánkból, a király pedig elismerése jeléül minden résztvevőnek oklevelet adományozott, várépítés fejében birtokhoz juttatva hű alattvalóit. Az eredményes, de igencsak kimerítő táborozás után tábort bontott a magyar sereg, és vasparipára ülve hazaindult saját birtokára.
„Életem legjobb tábora volt az idei. Sok új barátot szereztem, megtanultam Bi-Pi életét és egy csomó hasznos dolgot. Természetesen a Balatont is nagyon élveztem. A legjobb rész a portya volt, amikor kinn aludtunk egy patak mellett egy kifeszített ponyva alatt. Kedvenc szolgálatom a kuktás volt, szívesen lettem volna többször. Kétszer voltunk őrségben, és mindkétszer olyasmiről tudtunk így beszélgetni, ami amúgy nem kerül szóba. Nagyon várom a szeptembert, mert saját őrsöt kapok!" (Diószegi Keve)
„Isten–embertárs–haza együttesét jelképezi a 3 feltartott ujjal való köszönés a cserkészeknél. Nagyszerű élmény volt e hármas együttes tudatos jelenlétében tölteni a cserkésztábor mindennapjait. A pálos kolostor tető nélküli romjai között megélhettük, hogyan tágul ki a klasszikus értelemben vett templom, hogyan válik templommá az egész, minket körülvevő természet. Öröm volt látni, ahogy gyermekeink egyre inkább megtalálják a helyüket, és ráéreznek az egymás felé tett szolgálat jó ízére, sőt sok esetben akár versengenek is ezért. Identitásunk megerősödésének egyik feltétele az ismeret. Megélhettük, ahogy az ismeretek játékos formában való csepegtetésének, illetve az események »megélésének« hatására tisztul a fejekben a kortörténeti háttér, rögzül egy-egy magyar történelmünkhöz kötődő fontos esemény. Hadd zárjam soraimat a cserkésztáborban készült kedvenc képemmel, mely kissé homályos ugyan, de annál erősebben sugárzik át rajta cserkészindulónk pár sora:
Leheletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem.”
Most is örömmel tölt el, ha visszaemlékezem 2013-ra, amikor Somogyi Péter lelkipásztorral elkezdtünk arról beszélgetni, milyen jó lenne a Fasorban újraéleszteni az 1923. október 13-án megalakult cserkészcsapatot, mely az utóbbi majd' 25 évben nem volt aktív. Abban az időben én a Magyar Cserkészszövetségnél dolgoztam. Talán ez is vezette arra lelkipásztorunkat, hogy megkérdezze, van-e kedvem foglalkozni a gyülekezetben ezzel a témakörrel. Én örültem, hogy rám talált egy olyan szolgálat, amit tényleg én tudtam elvégezni. Akkor és ott a helyemen voltam, szükség volt a tapasztalatomra, ismereteimre. Ez nagyon motivált és megerősített. Nagy lendülettel fogtunk bele a műhelytalálkozók szervezésébe, hogy kialakítsuk a működési feltételeket az újjáéledő cserkészcsapat számára. Kis Csaba volt ebben az időszakban a segítségemre sok mindenben. A presbitérium támogatása is sokat jelentett. Úgy éreztük, hogy a csapat újjáélesztése gyülekezeti igény, s mindenki mögöttünk állt támogatóként. Mivel gyermekként nem voltam cserkész, részt vettem egy alapozó képzésen, ahol sok elméleti és gyakorlati ismeretre tettem szert. Természetesen a kiesett gyermekkori cserkészélményeket ezek nem pótolták. Sokat jelentett viszont, hogy hivatali oldalról már ismertem a cserkészmunkát.
Időközben a munkahelyem megváltozott, a fasori cserkészcsapat pedig beindult. Eleinte két, mára három őrsbe szerveződtünk. Évente elvittük a gyermekeket tavaszi és őszi portyákra, kirándulásokra, de az év csúcspontja mindig a nyári tábor volt. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Mindenről tudósítottunk honlapunkon és Facebook-oldalunkon. A 6-8 fős vezetői stábunkat, melyet „törzsnek” hívunk, általában 2-3 őrsvezető, valamint Csaba, Anetta és magam tettük ki. Tudjuk, hogy a gyülekezetből is többen támogatnak bennünket alkalmankénti segítséggel, imával, önkéntes munkával. Ezekre is nagy szükség van. Már megszoktuk, hogy a csapat folyamatos megújulásban van. Az első két évben több őrsvezető csak fél éven keresztül maradt nálunk, de újrainduló csapatként nagyon hálásak vagyunk a munkájukért. Mára a törzs talán hosszabb távra tervez, hisz Kun Rebeka már több mint 2 éve, barátja, Németh Kristóf lassan 1 éve, és testvére, Kun Kármen bő fél éve segíti a 270. Hajnal Cserkészcsapatban zajló munkát. Mindhárman őrsvezetők, s aktívan részt vesznek a 2017. évi nyári tábor szervezésében, mely idén Ábrahámhegyen lesz.
Vezetőként búcsúzom a 270. Hajnal Cserkészcsapattól, az elmúlt 4 éves munka gyümölcsét átadom Rebekának, aki képzett cserkész segédtisztként örömmel vállalta a csapat irányítását. Rebekát leginkább a cserkészek szülei ismerik, mert még nem a gyülekezet tagja. Reméljük, hogy a különböző programokon egyre többen megismerhetik. Addig is olvassa mindenki nyitottsággal új cserkészparancsnokunk bemutatkozását, akinek a munkáját a háttérben mentorként, gyülekezeti kapcsolattartóként, önkéntesként én is igyekszem tovább segíteni.
korábbi megbízott csapatparancsnok
Kedves Testvéreim!
Kun Rebeka vagyok, a 270. Hajnal Cserkészcsapat újdonsült vezetője. Társaimmal és vezetőimmel azon dolgozunk, hogy a kezünk alatt összefogott gyermekek több élményben és kalandban részesüljenek a természet lágy ölén, valamint tudásunk és tapasztalataink átadásával szeretnénk őket segíteni az Isten felé növekedésben.
Cserkészéletemet Dunaföldváron, a 105. számú IV. Béla Cserkészcsapatban kezdtem meg a Bromélia őrs tagjaként 2006-ban. 2012-ben már a Magyal őrs tagjaként negyedmagammal sikeresen elvégeztem a Bugaci Őrsvezető Képzőt. Az élet sajnos úgy hozta, hogy hiába volt meg a lelkesedésem, akkor még nem lett nekem őrs rendelve. Később úgy alakult, hogy Budapestre kellett költöznünk, aminek eredménye, hogy pár év inaktívan telt számomra az otthoni csapatban.
2014 decemberében Hegyi Armand közreműködésével kerültem ide Hozzátok, a Hajnalba. Csodálatos lehetőségként éltem ezt meg, és új lendületet adott cserkészéletemnek. A Jegesmacik a mai napig a szívem központi helyén vannak. Nagyon szeretek velük lenni, jó látni, ahogy fejlődnek. Minden héten örömmel sietek hozzájuk, és készülök nekik a programokkal. Szívemen viselem a csapatom sorsát, és hiszem, hogy a nehézségek ellenére jó kezekben vagyunk.
Szeretném megköszönni a bizalmat és a sok támogatást, amit kapunk Tőletek.
Áldás, békesség!
csapatparancsnok
Mind szülők, mind gyermekek bőszen készülődtek. A visszajelzések alapján a legnagyobb népszerűségnek Keve cserkészünk 270. Hajnal feliratú liliomsütijei örvendtek.
Jó lehetőség volt ez az alkalom, hogy többszöri bemutatkozásunkat követően most kötetlen formában beszélgessünk a cserkészetről. A gyülekezet tagjai végre jobban megismerhettek bennünket.
Az időjárás az esős-borús előrejelzések ellenére kedvező volt: verőfényes, napsütötte másfél napot kapott ajándékba kis csapatunk. A hűvös éjszakáért pedig kárpótolt a verőfényes, szinte nyárias hőséget sugárzó délután, amely kiváló alkalmat teremtett a felhőkben rejtőző alakok felfedezésére is. Jó volt kiszakadni egy kicsit a város rohanásából, egy lassúbb, kézzelfoghatóbb dimenzióba csöppenni erre a rövid időre, a száguldás helyett a túrázás, sétálás lassúbb, ámde emberibb, kapcsolatok teremtésére és megerősítésére is alkalmasabb helyváltoztatás formáját megélni, fát gyűjtögetni, a kész ételek helyett magunk készítette slambucot főzőcskézni, a digitális kommunikációból kilépve a tábortűz, a közösség hangulatát megélni, az esti játékokban együtt nevetni, feloldódni, rácsodálkozni egymás észjárására, logikájára.
Jó lenne ezeket minél gyakrabban megtenni: lassúbbra venni a ritmust, észrevenni és rácsodálkozni egymásra és az Isten alkotta természetre, a mellettünk lévőre figyelve egymás segítőtársává válni.
Vikingélet
A tervezettnél jóval kalandosabbra és hosszabbra sikeredett már a Budapestről 800 cserkészt szállító különvonattal történő odautazásunk is, kisebb-nagyobb cserkészeink azonban egyaránt jól bírták a gyűrődést. Talán e körülményeknek is köszönhető volt, hogy a szokásosnál is jobban örültünk annak, amikor végre megpillantottuk a már pár nappal korábban leutazókat, az előtáborban részt vevőket, akik ekkorra felállították a konyha- és ebédlősátrakat, kiásták a latrinákat. A minden körülményében nomád, áram- és vezetékesvíz-mentes tábor első két napja még az építkezésről szólt: a meglévő létesítmények csinosítgatása, testre szabása, és a hiányzó építmények megtervezése, megépítése volt a feladat.
Laura „testre szabja” a kézmosó lábait |
Épül a mosogató |
„Bevetésen” fiaink |
Kiscserkészeink, a Jegesmedve őrs, 5 napon keresztül délelőtti-délutáni foglalkozásokon, olykor esti vagy éjszakai próbákon is részt vett: sor- és ügyességi versenyek, népdaltanulás, esti fénykereső játék, éjszakai meseerdő, bunkerépítés, kézműveskedés, vizes játékok, strandolás, túrázás, esti tábortüzek kovácsolták össze őket.
Strandoló jegesmedvék... | és baglyok. | Esti fénykereső |
EB-szurkolás nomádmódra. |
a tábori istentiszteleten |
Törekvésünk felnőtt cserkészként a jövőben, hogy támogassuk gyermekeinket a táborban kimondott fogadalmuk megtartásában, hogy egyre több gyermeknek bemutassuk és egyre több gyermekkel megszerettessük a cserkészek természetközeli életformáját, önmagukért és a közösségért aktívan cselekvő és felelősségvállaló emberekké neveljük őket, valamint cserkészeinkkel együtt mi is híven teljesítsük kötelességeinket, amelyekkel Istennek, hazánknak és embertársainknak tartozunk.
A 2016-os X. Kerületi Nagytábor hivatalos oldala híradással, beszámolókkal, képekkel és videókkal elérhető INNEN.
Honfoglalás
Az Egerbe induló vonaton, egy időkapun átlépve a(z) (újra)honfoglalás közepén találtuk magunkat. Árpád, Emese, Réka és Nevenincs vezérekkel az élen érkezett meg a csapat – a turul hangját követve – az egri szálláshelyre. A „Kárpát-medencével” és az „őslakosokkal”, a vendéglátó, 212. számú Bornemissza Gergely cserkészcsapattal való ismerkedés markáns jelenséggé vált a továbbiakban – ami nemcsak a péntek délutánunkat, hanem egész ottlétünket átszőtte.
Péntek éjjel az avarok támadásai zaklattak fel legszebb álmunkból: Gültem nagyvezérük eltűnése óriási port kavart, és mi, honfoglaló magyarok voltunk az ügy első számú gyanúsítottai. Kicsit lógott a fejünk az éjjeli pizsamás keresgélésben, amely nem hozott eredményt, ezért szombaton reggeli után tovább folytatódott a „keresés”. Az egész napos túra során rengeteg élményben volt részünk: a kőfejtő mellet megmázsáltuk az össznépi cserkésztömeget, hegyet másztunk, fantasztikus kilátásokban gyönyörködtünk, megtaláltuk Gültem nagyvezért, aki óvatosan araszolgatott hajlékony derekával, és megdöntöttük az „egy hintán legtöbb helyet foglalók” rekordját. Szombat délután közös ebédfőzés következett: a legkisebbtől a legnagyobbig mindenkinek benne volt a keze az ételben: valószínűleg ezért is sikeredett világhírű finomsággá a paprikás krumplink. Nagy népszerűségnek örvendett az egri cserkészek által megismertetett méta is, a nagy lelkesedést a természet gyönyörű napsütéssel jutalmazta.
Vasárnap a nap fénypontját az ebéd utáni desszert jelentette, ám a 140 palacsinta kifogott a seregen: „elégtelennek” bizonyultak a 6-8 darabos rekordfogyasztások is, pár darabot még így is ott kellett hagynunk, vendéglátóink örömére. A zászlófelvonást követően hazaindult kis csapatunk, az őslakosokkal nemcsak békét kötöttünk, de örök barátságuk és jókedvük jeléül mindenféle „földi jókkal” tömködték meg kiscserkészeink batyuját.
Ezúton is köszönjük vendéglátóinknak a szeretetteljes fogadtatást, a jókedvet, vidámságot és szívélyességet, ahogyan együtt voltak velünk, ahogyan a rendelkezésünkre álltak! Üzenjük nekik, hogy Csiga Csanád útban van az egri cserkészpark felé, a közeli buszmegállótól visszaindítottuk, még ezen évszázadban várható az érkezése.
Hálásak vagyunk, hogy a 270. Hajnal Cserkészcsapat közel 2 éves újraindulásának emlékére a gyülekezet előtt is bemutatkozhattunk a gyermekek hónapja keretében május 22-én, és megoszthattuk az istentiszteleten jelenlévőkkel közös tudásunk egy részét, illetve hogy mit jelent számunkra cserkésznek lenni. Minden kiscserkészünk nagy örömmel énekelte el a gyülekezetnek a cserkészindulót.
***
Előrelépések
Ezen a nyáron cserkészcsapatunk a X. kerületi cserkészekkel a Kerületi Nagytáborba (KNT) megy azért is, hogy a többi csapattól tanulhassunk, velük megismerkedhessünk, s belesimuljunk a cserkészéletbe, melynek már 100 éves hagyománya van itthon is.
Nagy örömünkre szolgál, hogy ettől az évtől már gyülekezetünk is támogat bennünket, s a presbitérium elfogadta a költségvetésünket, melynek eredményeképpen régi zászlónk megújulhat, s néhány saját eszköz beszerzésére is lesz lehetőségünk.
Október 29–30-án cserkészportyán járt a Hajnal cserkészcsapat. Mindkét őrs lendülettel és jókedvvel vágott bele a nagy utazásba az őszi szünet második felében, és ez jellemző volt az egész kirándulás folyamán. Nagy örömünkre az első napon velünk tartott a Jegesmedve őrs új vezetője, Tóth Luca is. A kedves, vidám őrsvezető 11 éves cserkészmúlttal Kecskemét után most Budapestet választotta tanulmányai helyszínéül – az Úr ajándéka ő a Hajnal cserkészcsapat számára-számunkra!
A HÉV a Pilisszentkereszten levő somhegyi kulcsos házhoz röpítette a társaságot, ahol a játék és a birtokba vétel jellemezte csütörtöki napunkat. A keretek tisztázásával és zászlófelvonással folytattuk.
Pénteken a zászlófelvonás után reggeli és gyors pakolás következett, majd elindult a nagy csapat felfedezni és meghódítani a közeli dombokat, hegyeket. Gyönyörű, napsütéses őszi időt kaptunk erre a napra, hála érte a Legnagyobb Rendezőnek. A Zsivány-sziklák tövében ebédeltünk, azt hiszem, derekasan megéhezhettek indiánjaink, mert farkasétvággyal, válogatás nélkül termelték be az ebédet. A májkrémes kenyér ritkán örül efféle osztatlan sikernek. A Zsivány-szikla másik oldalán kis ceremónia keretében Öreg Szem egy közös titokba avatott be minket. A titok tárgyi emlékeztetője csupán a mi számunkra, a beavatottak számára beszédes.
Remélem, minden indiánbarátunk őrzi e TITKOT a szíve mélyén (is), mely megtartó erőnk, közös útmutatásunk lehet a (cserkész)mindennapokban is.
Ötkarikások
Vacsora után esti műsor következett, ahol a szervezők előadása mellett tánccsoportok bemutatóit is megtekinthettük. Fergeteges taps volt a produkciók jutalma, majd egy hatalmas torta gördült a színpadra: a Dunaföldvári Cserkészcsapat 25-ik születésnapját ünnepeltük. A torta elfogyasztásában lelkesen részt vett a mi csapatunk is, jelentem, derekasan megküzdöttünk az adagjainkkal. Ezután táncház következett: azt látni kellett volna, hogy milyen fergeteges hangulat alakult ki, Keve, Fanni, Laura is derekasan ropta az elejétől a végéig. A többiek is be-bekukucskáltak egy-két tánc erejéig. Éjszaka heringezés következett: nem számoltam meg pontosan, de kb. 30-40 „hortyogó” hálózsák hevert egymás mellett a kb. 100 négyzetméteres cserkészházban.
Kiscserkész-ígérettétel
A 270. Hajnal Cserkészcsapat, 2015. augusztus – avatás
***
Április 25-én a Julianna iskolába voltunk hivatalosak, ahol bemutatkoztunk újra a szülőknek és a diákoknak egyaránt. Volt csomózás, kézműveskedés és sok-sok játék – hála Kun Rebekának és barátjának, Beliánnak, akik a Jegesmedve őrs vezetését vállalták a tavaszi félévben, melynek létszáma immáron 10 főre gyarapodott.
Júniustól a Julianna iskolában már cserkészotthont is kaptunk, és előkerültek a régi Hajnal Csapat relikviái is a templomtoronyból, melyekkel otthonosabbá tettük új szálláshelyünket.
Visszatekintés az elmúlt 5 hónapra
Az őszi őrsi foglalkozások két csoportban zajlottak. A Jegesmedve őrs rendszeres találkozói kéthetente, kedd estéken voltak Káposzta Boglárka vezetésével, 8-9 fő részvételével, a Bagoly őrs hetente, csütörtök esténként találkozott Ütő Blanka vezetésével. Ebbe az őrsbe járnak a nagyobbak, öten.
A közös őszi kirándulás mindannyiunknak nagy élmény volt a Budai-hegységben. A karácsonyt is együtt ünnepelte a két őrs a toronyban. Az indulás óta több gyermek is becsatlakozott a korosztályának megfelelő csoportokba, egyelőre vegyes őrsökbe.