2016. július 31. és augusztus 5. között a fasori Nagyifi csendeshéten vett részt Sárospatakon 17 résztvevővel, két ifivezetővel (Berecz Júlia és Szabó Ferenc) és két lelkésszel (Pataki András Dávid és Édes Gábor).
A reformáció 500 éves évfordulójára készülve a délutánok során bejártuk Sárospatak nevezetességeit, illetve meglátogattuk Vizsolyt és Göncöt. Ehhez kapcsolódóan az esti alkalmak során azt vizsgáltuk, hogy a magyar reformátorok életútja miként taníthat bennünket az élő hitre és az Istenért cselekvő keresztény életre. Délelőttönként pedig az Ószövetség egyik nagy reformációt leíró történetével, Jósiás király életével foglalkoztunk a közös igei alkalmak és csoportbeszélgetések során.
„Istennek hála áldott héten vehettünk részt. A hely – Sárospatak – Isten munkáját dicsőíti szépségével, változatosságával. Sokat jelentett számomra, hogy délelőttönként Jósiás életének egy-egy mozzanata mellett megállhattunk, s elgondolkodhattunk róla. Fantasztikus dolog, hogy egy húszéves fiatal, aki tulajdonképpen 16 évesen tért meg, megtisztítja életét és környezetét a bálványoktól. S ahelyett, hogy apja viselkedését és életformáját követte volna, szembenézett mindazzal, amit Isten helytelennek lát, majd megújította szövetségét Vele. Ennek az életútnak a tanítása, a hét alkalmai arra bátorítottak, hogy keressem meg az életemben azokat a dolgokat, melyek bálvánnyá váltak, s Jósiáshoz hasonlóan számoljak le velük. Tim Keller gondolatai a bálvány fogalmáról nagyon elgondolkodtatóak voltak számomra: »Az emberek SZERETIK a bálványaikat, BÍZNAK BENNÜK és ENGEDELMESEN SZOLGÁLJÁK őket.« (Tim Keller: Bálványaink). Jósiás nem késlekedett a bálványok lerombolásával, ez bátorított, hogy az életemben lévő reformáló munkában én se késlekedjek. Ugyanakkor milyen kegyelmes Istenünk van, aki megáll mellettünk, s nem hagy egyedül harcainkban, ha szövetséget kötöttünk Vele! Vigasztaló ennek igazságát tudnom és megélnem.” – Budai Anna
„Megragadó és cselekvésre késztető. Ez a két gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor átgondoltam mindent, ami az ifitábor során történt. Jósiás király története nemcsak a reformáció miatt, hanem fiatalságunkból fakadóan is kijózanító erejű volt. Hatalmas dolog, hogy nem a világra, hanem Istenre alapozta az életét! Ez az a bizonyosság, ami Jósiás mellett minket is cselekvésre késztet. A közösségünk sok áldást megtapasztal, de még korántsem tökéletes, azonban ez nem gátol minket a megjobbításra való szüntelen törekvésünkben. A beszélgetések, alkalmak, közös játékok és nevetések is azt mutatják, hogy az Úr az ifis közösség által is formál minket. Bízom abban, hogy lesz erőnk cselekedni és egyénként, illetve közösségként is teljes életközösségbe kerülni a mi Atyánkkal. E célhoz vezető útnak volt egy sarkalatos pontja az idei tábor.
»Bálvány és boldogság reménytelen keveréke,
Mely az Úrnak szentelt helyet szennyezné be…
A világ veszedelme s fenyegető jelenléte,
Törik darabokra az Úr megtartó kezében,
S új szövetségben lesz létünk teljes életközössége!
Ebben a közösségben az Úrra fókuszálva
Válhatunk szolgává az Atya számára.«” – Császár Péter
„A Sárospatakon eltöltött csendeshét alkalmával a reformációval, különösen a magyarországi reformációval és annak hatásaival foglalkoztunk, elsősorban az ószövetségi király, Jósiás történetén keresztül, aki rendkívül fiatalon Istentől indíttatva gyökeres változásokat vitt véghez saját maga és népe életmódjában. Ennek kapcsán gondolkoztunk arról, mit is jelent nekünk a reformáció, s milyennek ismerhetjük meg Istent a reformáció eseményei alapján.
A reformáció h
atalmas felszabadulás volt, rámutatott arra, hogy Isten kegyelméből van életünk, közeledhetünk Hozzá. Aki keresi, az megtalálja az Urat. Ha készek vagyunk cselekedni Isten akaratát, akkor fel is fogjuk ismerni, hogy mi is az. Isten ad lehetőséget és időt a megtérésre. Ehhez szükséges tisztában lennünk, valóban jól használjuk-e az időnket, vagy ha nem, akkor mi vonja el a figyelmünket Istentől. Észleljük-e, ha valami tönkreteszi az Istennel való kommunikációnkat? Képesek vagyunk-e lerombolni az életünkben mindazt, ami nem Isten szerint való? Jósiás példáján láthattuk, hogy fiatalon is tudjuk Istent szolgálni, olyan tetteket véghez vinni, amelyekre a magunk erejéből nem lennénk képesek. Ha van tehetségünk, azt Isten szolgálatába állíthatjuk – ahogy tették annak idején a reformátorok is. Ehhez viszont az kell, hogy teljesen átengedjük Istennek az irányítást az életünk felett. Isten szövetségre akar velünk lépni, Ő a kezdeményező fél, teljes életközösségben akar velünk lenni. Ezt csak mi, emberek ronthatjuk el. Ha az életünket az Úrhoz kötjük, nem más, hanem Ő határozza meg, hogy mit teszünk. Engedjük, hogy Isten bennünk munkálkodjon, s rajtunk keresztül másokhoz is eljusson!” – Peternák Anna |
 |