
A lényeg: Istennek minden gyermek fontos, Ő ismeri, szereti mindet. (Én is nagyon szeretem őket, hálás vagyok az Úrnak, hogy rám bízta „szeme fényeit”.)
Szűkös idő a heti egy tanóra, de mégis lehetőségük van ezeknek a gyerekeknek hallani Isten Igéjét, bibliai történeteket, az ő szintjükön megérteni, befogadni, életüket hozzá mérni, igazítani. Megismerhetik a teremtő, hatalmas Úr Istent, a Jézusban hozzánk közel jövő Isten Fiát, Megváltónkat, kapnak buzdítást a bűnbánatra és Jézus Krisztus szívükbe fogadására, bátorítást az Ő uralma alatti élet örömében, szeretetben járásra a Szentlélek által.
A gyerekek többsége, ha megkeresztelték is, nincs kapcsolatban a gyülekezettel. Rajtuk keresztül próbáljuk elérni a családokat, hogy eljussanak a templomba, megélhessék Isten népe – a gyülekezet – közösségéhez tartozást. (Hitoktató társaimmal sokat gondolkodunk ezen, és imádkozunk megvalósítható tervekért.)
Isten családba helyezte a gyermekeket. A család az a védett hely, ahol a gyermekek megkaphatják a testi-lelki táplálékot, gondozást, szeretetet, biztonságot, megedződhetnek a társas kapcsolatok nehézségeire, küzdelmeire. A bibliai családok történetein keresztül könnyebben megérthetik a Mennyei Atya szeretetét, gondoskodását.
Az 1. és 2. osztályosok hittanóráin készített fotókon családdal kapcsolatos felvételeket láthatunk:
Noé és családja meg az állatok megmenekülése történetének feldolgozása.
(A bárkában szorongás, kucorgás közben sajnos nem tudtam fotózni.)
József és testvéreinek izgalmas történetéhez csatlakozva.
(A mozgalmas folytatásos történet „élőbábos” eljátszása közben sajnos ismét nem tudtam egyszerre fotózni is, ezért erről csak a gyerekekben és bennem maradhatott az élmény,
most képeken nem tudom megmutatni.)
Az iskolai hittanóra nagyon kevés ahhoz, hogy a hit útján elinduljanak azok a gyermekek, akik korábban semmit sem hallottak Istenről, az Úr Jézus Krisztusról. De Istennek semmi sem lehetetlen! Az Ige magvai a „letaposott, sziklás vagy gyomos földben” is kikelhetnek.
Aranyló magocskák, jó földbe hulljatok!
Ne útfél fogadjon, hol rátok taposnak,
s éhesen kapnak fel károgó madarak!
Ne kemény, köves föld, hol szegény kis gyökér
bárhová indul el, mindenütt követ ér.
Ne tövis, gyom közé hulljatok, jussatok,
hol a gyom rabol el levegőt és napot.
Új szívet kérek én tőled, jó Istenem,
te segíts, hogy e szív puha, jó föld legyen!”
Imádkozzunk azért, hogy az elhanyagolt föld – szív is puha, jó föld lehessen, ahol az elvetett Igemagvak sokszoros termést hoznak!
Budapest, 2017. január 20.