Metamorfózis
Somogyi Péter elnök-lelkész biztató gondolatai gyülekezetünk 2018-as évére
ÁTFORMÁLVA AZ ÚR LELKE ÁLTAL
„Mi pedig, miközben fedetlen arccal,
mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan,
ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
(2Kor 3,18)
(2Kor 3,18)
Metamorfózis. Ezzel a szóval találkozunk az eredeti szövegben, igei alakban. Teljes, belülről kifelé történő változást, átalakulást, átformálódást jelent, mely mégis az előttünk lévő szemléletéből fakad. A feltámadott Úr Jézus Krisztussal való találkozás után a kétkedő Tamásnak mondták így a tanítványok: „Láttuk az Urat.” (Jn 20,25) Korábban Péter, János és Jakab, amikor a megdicsőülés hegyén voltak, átélték az Úr Jézus Krisztusra nézve az átváltozást: „És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.” (Mt 17,2) Amit a három tanítvány, azután a tíz, majd Tamás is átélt, Pál kijelentése alapján mindnyájan átéljük: „fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan”. Látjuk a dicsőséges Megváltót, látjuk az Úr Jézus Krisztus dicsőségét. Különös, hogy „mint egy tükörben” ragyog fel ez nekünk. Az akkori tükör konvex és fémből öntött és csiszolt volta miatt egy kicsit homályos képet adott, de a fényt erővel és jól tükrözte vissza. Az Úr Jézus dicsőségét így láthatjuk, sőt ez a szemlélet átformál minket is. Itt van előttünk Jézus Krisztusban Isten képmása: „Ő a láthatatlan Isten képe (εἰκὼν τοῦ θεοῦ).” (Kol 1,15) Csodálatos dolog történik velünk: „ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” Azt jelenti ez, hogy a Lélek egyre növekvő módon, a dicsőség egyik szintjéről a másikra vezetve, Jézus Krisztus képére formál minket. Ez egy folyamat, nem egyik pillanatról a másikra történik, de halad előre. Mi magunk is átváltozunk, és Őt jelenítjük meg. Ez egy személyes képviselet, de ugyanakkor közösségi is, melyre a közösségben vezet el Urunk: „szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan”. Eredete a Szentlélek, kivitelezője is Ő, Aki Jézus Krisztust ragyogtatja fel előttünk.Nagyon fontos ez a szemlélet, mert ez vezet el bennünket változáshoz. Nekünk nem módszerekre van szükségünk, nem sémákra, hanem változásra, mégpedig arra, amit Isten Igéje mutat be nekünk. Nekünk a Szentlélekre van szükségünk, Aki által betöltve az Úr Jézus Krisztus ragyog fel előttünk és bennünk úgy, hogy ez láthatóvá lesz mindenben. Ez az igazi képmás, ez az igazi képviselet, melyre teremtettünk. „Ikonikus” emberekre van szükség ma, „ikonikus” gyülekezetekre, ahol nyilvánvaló ez az átváltozás, ahol felragyog Jézus Krisztus rajtunk keresztül. Hinnünk kell és hinnünk lehet abban, hogy Isten minket ilyen emberekké, gyülekezetté formál. Ma a világi marketing, reklám egyik nagy jelszava az imázs, mely az imago latin kifejezésből származik. Az angol image szó fontos az arculat, az összkép kifejezésére, ugyanakkor jelenti a hasonmást és tükörképet is. Vizualizált világunkban az eladhatóság egyik alapkérdése a jó imázs. Nagy félrevezetés az, amikor a gyülekezetek arculatáról a reklám és a marketing képletei alapján beszélünk, márpedig ez a kísértés egészen közel van ma hozzánk. Nekünk alapvetően az „imago Dei”, Isten képmása fentebb vázolt bibliai üzenete alapján kell változnunk, és nem a világ elvárásai szerint. A világnak az Úr Jézus Krisztusra van szüksége, nekünk az Úr Jézus Krisztus dicsőséges személyét kell bemutatnunk személyesen és közösségileg is. Ez az egyház küldetése. Nem egy vonzó képet kell bemutatnunk a világban, olyan arculatot, melyre az emberek vevők, nem szabad elhinnünk a tévtanítást, amelyik azt a kérdést akarja megválaszolni, hogy „Hogyan léphet színre a gyülekezet sikeresen a piacon?” Nem egy látszatot, hanem a valóságot kell felragyogtatni a világban, nem reklámozni kell, hanem hitelesen élni, és ez ma is hat, Isten Szentlelke vonz ma is embereket! A sátán elterelő hadművelete éppen az, hogy a lényeg helyett valami olyannal foglalkozzunk, ami látványos, de igazán nem hoz változást, csak a felszínen. Nem a külső átváltozására van szükségünk, hanem a belső metamorfózisra. Erre hív bennünket az Úr, ebben lehet előbbre jutnunk szolgálatunk minden területén.
Gyülekezetünk elindulásának 110., óvodánk 10. évfordulóján különös jelét kapjuk a metamorfózisnak. Julianna iskolánk régi épülete, mely tanoncotthonként indult, teológiai kollégium is volt, majd átalakítása után 1926-tól elemi iskola működött benne, újjáépült 1936-ban. 1949-ben államosították, majd 1992-ben újra egyházi iskola lehetett. Deo volente 2018-ban ismét átalakul, hiszen a tervek szerint egy a kor színvonalának megfelelő óvodaépület lesz belőle. Reménységünk szerint a szemünk előtt megy végbe a változása. Elkészültek a tervek, a kivitelezés során egyre teljesebben látni fogjuk, hogy mivé lesz. Nagy bemutatótanítás ez, emeljük a szemünket erről arra a tervre, arra a csodálatos kivitelezésre, melyet a saját és gyülekezeti életünkben Istenünk az Ő Szentlelke által, Jézus Krisztust elénk állítva visz végbe „dicsőségről dicsőségre”. Minden valódi változásnak ez az alapja, mindennek ez a célja: ragyogjon az Isten dicsősége. Így érdemes a reformáció 501. évfordulójára készülni és abban járni, amíg tart a kegyelmi idő számunkra. Ennek fényében erősödjünk meg újra gyülekezeti életünk megértett, megfogalmazott célja szerint. Hasson át mindent az Ő átváltoztató munkája bennünk. Így feszüljünk neki a jövendőnek a biztos cél tudatában!
Somogyi Péter lelkipásztor
(Illusztráció: Tóth Domonkos testvérünk hatéves korában készített fotója.)