Közös igában a fasori gyülekezet szolgálatában
Dr. Tolnay Lajos
„Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.” (1Sámuel 2,3)
A képen látható szép pár mi vagyunk. Feleségem, Dr. Tolnayné Csattos Márta gyógypedagógus rehabilitációs tanár. Azért választottam ezt a képet, mert egész életünk, hitre jutásunk, szolgálatunk közös erőfeszítéseink összessége. A pasaréti református gyülekezetben jutottunk hitre 1980 körül, itt kezdtük el még jegyesként látogatni Pálhegyi Ferenc házassággondozó tanfolyamát, melynek révén igyekeztünk felkészülni közös utunkra. 1988-ban kötöttünk házasságot. Életünk fő szolgálati területévé a biblikus házassággondozást tette Istenünk. A Bibliai Házassággondozó Szolgálat tagjaiként házaspári heteken, majd családos házassággondozó heteken szolgáltunk, illetve ilyeneket szerveztünk évtizedeken keresztül. Négy gyermek szülei vagyunk, egy unokánk született. Legidősebb gyermekünk beiskolázásánál is fontosnak tartottuk azt a fogadalmunkat, melyet a keresztelőjekor fogadtunk, hogy keresztyén módon neveljük és neveltetjük. Ebben nagy segítség volt az akkor néhány éve újraindult Julianna Református Általános Iskola, melynek kisdiákja lett elsőszülött leányunk. Az iskola udvarán futottunk össze a fasori lelkipásztorral, akivel már korábban ismertük egymást szolgálataink révén. Ő hívott bennünket a fasori lelki munkába, amely ekkor kezdett „csonthalmazaiból” új életre kelni a Szentlélek megelevenítő munkája révén (Ezékiel 37, 1–14).Nagyon nehéz feladatnak bizonyult egy szerető, gyülekezetbe beágyazott, elrejtett szolgáló életből kiválva egy új gyülekezetben megtalálni és megállni a helyünket. De az előbbi kényelmét az elhívás komolysága és az Istennek való engedelmeskedés életharca győzte le. Kezdetben a lelkészek mögött segítettük a házaspári munkát, de minden más alkalmi lelki munkában is megmérettünk. Hétközi bibliaórák, gyermek-istentiszteletek szolgálatait végeztük. Sok, gyülekezeten kívüli bizonyságtételünk és feladatunk is volt házassággondozó szolgálatunk révén, gyermekeink cseperedése pedig nem kevés feladatot jelentett, hiszen a legkisebbek, ikerpár lévén, újszerű kihívásokkal szembesítettek bennünket. Orvosi hivatásom is számos feladattal járt, mivel a keresztyén közéletben hívő nőgyógyászként is meg kellett jelennem, hivatásom mindennapi terheiről nem is beszélve.
A 2000 és 2006 közötti egyházi ciklusban presbiternek választott a gyülekezet, majd 2003-tól missziói gondnokként is szolgáltam. A párosköri szolgálatainkat kiegészítette a gyülekezet fiatal párjai számára tartott házi bibliaóránk, mely rendszeres alkalmat adott a hitre jutottak érlelésének, a velük való közösség gyakorlásának. E csoportok ma megszaporodva sok szolgáló testvér számára jelentik a gyülekezethez tartozásuk szoros kapcsolódási pontját. A nyaranta rendszeressé vált nagybörzsönyi családos hetek nem csak kiemelkedő alkalmai lettek a gyülekezet hitre jutott párjai számára, de idővel ki is próbálhatták magukat a szolgálatok terhei és erőfeszítései között. Természetesen más rétegalkalmak is megújultak vagy születtek a gyülekezetben, melyekben Márti tevékenyen részt vett, úgymint az asszonyok és baba-mama körösök között végzett szolgálat vagy a komatál, a gyermekágyas kismamák meglátogatását és élelmezését segítő szolgálat.
Nagy segítségünkre volt a gyülekezet vezetésének bizalma is irányunkban, szabad kezet adva a hetek szervezésében, lebonyolításában, lelki folyamuk megtervezésében. Rendszeressé váltak a gyülekezetünkben olyan alkalmak, mint a teaház, a tavaszi és karácsonyi családos csendesnap, a férfi-, illetve női csendesnapok, melyeknek szervezését és lebonyolítását gyülekezetünk elhívott, hűséges tagjai közül toborozta és formálta Istenünk.
Mindez a sokféle szervezői és szolgálói munka csak Isten által formált házasságunk közös igája révén volt elhordozható. Mártival sok imádságunk, tusakodásunk, egymás testi-lelki gyengeségeinek elhordozása közös akaratra és erőfeszítésekre tanított bennünket, mely megerősített az egymás iránti hűségben, egymás megbecsülésében, bátorításában, intésében. Közben „példányképei” is lettünk a nyájnak (1Pét. 5,3), ami nem mindig volt könnyű, mert a vezetők magányossága sokszor nehéz terheket jelentett számunkra. Feleségem háttérmunkája, fizikai, lelki segítsége nélkül mindezeknek a kihívásoknak nem tudtam-tudtunk volna megfelelni. Az évek során a közösségünkben megérett szolgáló testvérek önálló szolgálatokban kezdtek el munkálkodni. Örvendezik a szívünk, mikor látjuk őket gyümölcsöző szolgálataikban! Jelenlegi gyülekezeti feladataink kevesebb operatív, de nagyobb lelki részvételt kívánnak tőlünk.
Hálaadással tartozunk Istennek mindazért a teremtő munkáért, amit szemünk láttára végzett el a fasori gyülekezetben, és hogy ebben tevékenyen részt vehettünk.