Különös utakon vezette az Úr családunkat a fasori gyülekezetbe. Jó ideje kerestük már új lelki otthonunkat, amikor 2013. karácsonyán Isten kinyitotta előttünk ennek a csodálatos templomnak a kapuit - valóságosan és lelki értelemben is.
Szíveket is megnyitott, tudom, hiszen azóta ide tartozunk férjemmel és gyermekeinkkel – akiket hitben nevelünk, mint ránk bízott drága ajándékokat. Nagyobbik lányunk, aki nyolcadikos, idén konfirmációra készül. Ő Isten mellett elkötelezett, hűséges szívű gyermek. Kisebbik gyermekünk most negyedikes, az Úr lelkes követője.
Jóllehet Isten az Őt dicsőítő és neki szolgáló életre már tizenéves koromban elhívott, a diakóniát csak az utóbbi időben helyezte a szívemre. Nehezített élethelyzetünk szorításában, hosszas imaharc során kértem tőle olyan munkát és szolgálatot, amit az övéi között végezhetek. A várakozás idején "földi angyalokat" küldött hozzám, aztán megnyitotta, felkészítette szívemet a szeretetszolgálatra.
Megadatott, hogy januártól már hivatalos keretek között végezhetem gyülekezetünkben a diakóniai szolgálatot idős, özvegy, beteg és rászoruló testvéreink között. Teszem ezt Isten iránti hálából, szívemben a diakonisszák szép jelszavával: "Jutalmam, hogy tehetem".