(Zsolt 33,3)
„Bach arról ír, hogy az orgona valójában a világmindenség leképezése, orgonát építeni hasonlít a teremtéshez: lépésről lépésre a mértékek és egyensúlyok, a hangok kipróbálásával a harmonia mundi, valamilyen módon a világ nem létező harmóniájának a leképezése, így is mondhatnánk: »elővételezése« – szép, régi magyar kifejezéssel –, vagy azt is mondhatnánk, hogy a »zsengéje«, a »kóstoló«... Itt, most, a Fasorban adott az eszköz és adott az ember, hogy megszólaljon a bizonyságtétel... Mondjuk azt, hogy a szó igazi értelmében az orgona »luxus«. A lux azt jelenti: 'világosság'. A lélek, a szellem luxusa, a lélek, a szellem gyönyörűsége és megvilágosodása. Mert a kultúra és a hit összetartoznak: minden igaz hit kultúrát hoz létre, és minden igaz kultúrában ott van az igaz hit... Ez a református közösség ismét bizonyított: hogy az orgona a szintetizátorok és a gépzene és konzervzene korában sem egyszerűen csak luxuscikk, egy kipusztulófélben levő dinoszaurusz, hanem a közös lelki élet egyik fontos eszköze, a zene erejének semmihez se fogható, semmivel sem helyettesíthető megjelenítője."
„Amikor egy királynő áll a figyelmünk középpontjában, márpedig a hangszerek királynője áll most a figyelmünk középpontjában, a felépítettségét, a hangját, a képességeit, a muzsikáját, – ha már orgona, hadd mondjam így – az orgánumát fogjuk figyelni és csodálni. Mégis ha egy királynő áll a figyelmünk középpontjában, mégiscsak jó méginkább odafigyelnünk arra, akit az Atya Úrrá tett mindenek felett... Azért örülünk együtt a megépített orgonának, mert hisszük, hogy nem első akar lenni az Isten országában, hanem az élő Istent dicsőítő gyülekezettel együtt egy hangon, és mégis csodálatos összhangzatban fogja szolgálni Istennek dicsőségét, fogja a szíveket és a lelkeket fölemelni... És ha arra a 16 eszetndőre gondolok, amelyik alatt ez az orgona megépült, az építőknek, a megálmodóknak, a gyülekezetnek milyen sokszor kellett megtanulni ezt a gyermekséget: elkérni–elfogadni... És azt kívánom tiszta szívemből, hogy ez az orgona mint jól intonált, tisztán szóló hangszer tudja a szívetekben mindig megcsendíteni ezt a halk és szelíd hangot. Mert tud ez az orgona szólni, hallottuk, de nem az a lényeg, hogy milyen hangos, hanem az, hogy tiszta... »Hiába nagy a hangerő, ha hamis a szólam.«”
„Ebben a hangszerben összhangba került négy kisebb orgona, 47 sípsor, ajak- és nyelv-, fa- és fémsípok, homlokzatban lévők és háttérben lévők, régiek és újak, kicsik és nagyok... Milyen csodálatos ez az egybeszerkesztettség, ez az összhang... Ezek a különbözőségek nem ellentétet jelentenek, hanem gazdagságot, sokféleséget..., mert ez a sokféleség tud együtt működni. Mert egy házban vannak a helyükön..., közös a kivitelező, közös az alaphang, amihez igazodnak..., egy cél szolgálatában állnak..., egy mester szólaltatja meg őket... Így szólal meg az összhang, a symphonia... Hiszem, hogy ez kizendül ebből a templomból is... Milyen jó, ha valaki nem kívülállóként hallja a szimfóniát, nem közömbös hallgatója ennek az összhangnak, nem kritikusa, nem irigye, hanem részese már, örvendező szólama... Legyen jele ez a hangszer, ez a gyülekezet annak, hogy lehet örömben összhangban lenni egymással, mert összhangban vagyunk Istennel."
„Ha visszatekintek az elmúlt 16 évre, lenyűgöző élményként tárul elém, hogy az Istenbe vetett hitből hogyan lett látható valóság, és a nehéz időszak hogyan szolgálta a jobb megoldások ügyét... a fasori orgona megvalósulásának ünnepén a történelem, a különböző életutak és a hit szálai úgy futnak össze egy gyönyörű végpontban, ahogyan ez valóban ritkán történik meg... A gyönyörű eseménysor végén, egy új korszak kezdetekor nem maradt más feladatom, mint hogy életemmel, szavaimmal, művészetemmel dicsérjem a Mindenható Istent, aki mindezt lehetővé tette, eltervezte és végbevitte.”
Híradás a rendezvényről
Képek az eseményről.
Hangfelvétel az igehirdetésekről.
Beharangozó a hangversenysorozathoz.
A fasori orgonáról bővebben.