Az óvoda éve
Devich Márton főgondnok évkezdő beszámolója


Legyen 2018 az óvodánk éve!


Kedves Fasori Gyülekezet, szeretett Testvérek!

Egyszerre több helyen? Igen – a múltban, a jelenben és a jövőben is – Jézussal, Jézusban – csak Vele, csak így lehetséges és érdemes: a múltra nézve hálaadással, a jövő békességében bízva – ez volt a fő üzenete óévzáró istentiszteletünknek. Ugyanakkor sosincs új a nap alatt, ha folyton csak a világi megújulásban bízunk, mindig csalódunk, egyedül Jézussal, Jézusban újulhatunk meg, de Ővele mindennap. Így tehetjük ezt 2018-ban is – hangzott az újévi üzenet a szószékről. Az 500. évforduló alkalmából tavaly sokat emlegettük a reformációt. De vajon megéltük-e otthonainkban, közösségeinkben, családunkban és gyülekezetünkben, valamint a szívünkben a mai, személyes reformációt, amelyre mindennap szükségünk van – Jézussal? Érettebbek lettünk? Növekedtünk a hitben? Ég a szívünk szeretetben újra és újra a mi Urunkért, a Fasorért, a gyülekezetünkért, egymásért? A mi Mennyei Atyánk számtalan alkalmat kínált itt, a Fasorban is, hogy ezt segítse, és 2017-ben is csodákat tett velünk.

Igen, nagy hálát adunk 2017-ért. Volt részünk gyászban, fájdalomban, próbákban, és volt sok-sok örömben és áldásban. Hiszem, hogy minden a mi javunkat és az Ő dicsőségét szolgálta.
Hol is kezdjem? Kezdem azzal, amit a legkevésbé gondoltunk: Isten gyülekezetünknek ajándékozta a Rottenbiller utcai iskolaépületet, melyet eddig béreltünk a VII. kerületi önkormányzattól. Egy nem várt, hatalmas kormányzati támogatásnak köszönhetően megvásárolhattuk. A 25 éve újraindult Julianna életében ezzel új fejezet kezdődött. A Fasor életében is, hiszen albérlőből hirtelen felelős tulajdonossá vált.
Miközben évek óta imádságunk a Csipkebokor óvoda fejlesztése, és pályáztunk is különböző uniós forrásokra, ebből a hirtelen jött kormányzati támogatásból megvalósulhat ez az álmunk is. Arra is futja belőle, hogy a régi Julianna-épületből korszerű, minden igényt kielégítő, hatcsoportos óvodaépület szülessen. A tervek gyönyörűek, az építkezésnek a küszöbén állunk, imádkozzunk érte. Nyáron átköltöztek az itt élő óvodai csoportok a Rottenbiller utcai iskolaépületbe, és ezzel párhuzamosan az iskola szépítésére is sor kerülhetett, különös tekintettel a tornateremre, de volt festés, mázolás, klímaszerelés is. Két adat, melyet a gyülekezet talán nem is sejt: jelenleg 321 diák jár a Julianna iskolába, és 113 ovisunk van a Csipkebokor óvodában! Mintegy 400 család! Milyen hatalmas az Úr! Áldott legyen érte!
A templomban és a parókiaépületben is végrehajtottunk kényszerből egy nem várt súlyú beruházást, műszaki fejlesztést: megújult, korszerűvé vált a gázfűtésünk. Erre a beruházásra a kolumbárium bővítése-fejlesztése miatt is szükségünk volt. Megszépült a hivatal is, a konyhánk és a folyosó is. Csoda, hogy minden végbemehetett. Apróságnak tűnik: adományként új párnákon ülhetünk a Szabó Imre teremben.
Mindeközben 2017-ben tovább romlott templomunk állapota. Gyönyörű üvegablakaink veszélyben vannak, a homlokzatot az utca és a kert felé is megviselte az időjárás, lehullott a vakolat, a padlástérben több ablak beesett, összetört, beázás fenyeget. Nem sorolom. Anyagi források a felújításra egyelőre nem állnak rendelkezésre, hatalmas összegről van itt is szó, melyre szükség lenne, kérjük a gyülekezet támogatását, és imádkozunk a megoldásért.
Említettem, hogy 2017-ben a reformáció 500. évfordulóját ünnepeltük. Februári hitmélyítő hetünk témája is a személyes reformáció volt: óemberünk régi, deformált gondolkodását felváltja-e újjászületett énünk reformált, Isten-központú gondolkodása? Tavasszal részt vettünk a VII. kerületi protestáns gyülekezetek által szervezett pünkösdi örömünnepen, a Fasor és a Bajza utca sarkán, a fasori sátor lélekfrissítőt kínált üdítőpohárban és az evangélium üzeneteivel is. Ősszel templomunk adott otthont a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közös ünnepi zsinatának, amelyen egy közös nyilatkozatot is elfogadtak. Gyülekezetünk tagjai közül sokan megtekintették a Nemzeti Múzeumban nyílt Ige-idők című reformációi emlékkiállítást. Egy szép kamarakoncerttel is csatlakoztunk a reformációt köszöntő programsorozathoz. Orgonahangversenyeink, zenés áhítataink, a fasori zenés esték, az istentiszteletek hangszeres kísérete egész évben magas művészi színvonalon voltak az evangélium hirdetésének áldott eszközei.
Nyáron kiemelkedő esemény volt, hogy egy elszánt fasori csapat a reformáció tiszteletére biciklivel tette meg a Prágától Wittenbergig, a reformáció bölcsőjéig tartó, körülbelül 500 kilométeres utat. Később a résztvevők a kerékpártúra áldásairól több alkalommal is bizonyságot tettek. S ha már reformáció, hadd említsem meg, hogy kapott gyülekezetünk ajándékba három gyönyörű akvarellt, László Zsuzsanna festményeit, amelyek a reformáció, református hitünk üzenetét hordozzák. Méltó helyükre kerültek a gyülekezeti teremben.
A 2017-es év tragédiával kezdődött. A veronai buszbaleset közelről érintett bennünket, fiatal szolgáló testvérünk, Márton Márk halála egész gyülekezetünket megrázta. Istenünk vigasztaló szeretetével igyekeztünk, igyekszünk azóta is a családot körülölelni. Tavasszal vendégül láttuk egy hétvégére zilahi testvéreinket Bogdán Zsolt lelkipásztor vezetésével, áldott alkalmakon építhettük, erősíthettük egymás hitét, igei alkalmakkal, a Parlament épületének meglátogatásával. A testvérgyülekezeti kapcsolat tovább erősödött. A Szeretet-híd napján soha nem látott lelkesedéssel takarítottuk ki templomunkat és gyülekezeti termünket, sokan voltunk együtt kicsik és nagyok, én megvallhatom, soha ilyen jókedvűen még nem tisztítottam semmit... És ovisokat-kisiskolásokat-kamaszokat sem láttam még ily buzgón szorgoskodni! Ez is igazi reformáció volt! Leporoltuk, megtisztítottuk környezetünket, ablakainkat – és lelkünket. 2018-ban is ajánlom ezt a programot mindenkinek.
Tavasszal hasznos és áldott hétvégét töltöttünk együtt presbiterek és szolgálatvezetők a szlovákiai Kovácspatakon. Mint az agyag, úgy formáltattunk a mi Urunk kezében. Nyáron számos áldott csendeshéten lehettünk együtt: a felnőtt fiatalok Hollókőn, a fiatalok – együtt a két ifi – Balatonmáriafürdőn, a kincskeresők Csobánkán, a konfirmandusok Karádon, az idősebbek a kecskeméti Emmaus Házban, a családok – több nemzedék együtt, szám szerint 232 fő – Balatonszárszón élték át Isten átölelő, megszólító szeretetét, a közösség örömét (31 szolgáló, 94 gyermek, 107 felnőtt résztvevő). A 23. zsoltár csodálatos üzeneteinek mély kibontása, ahogyan a többi igei szolgálat is felejthetetlen marad sokunk számára. Örömünk volt, hogy befejezte tanulmányait ifjúsági lelkészünk, Édes Gábor, és a Fasorból indult testvérünk, Székely Tamás, együtt örvendezhettünk lelkésszé szentelésük alkalmából. Tavasszal áldott alkalom volt a férfi, ősszel a női csendesnap. 2017-ben is indult kétszer Kereszt-kérdések-sorozat. Novemberben gyermekevangelizációt tartottunk – talán kicsit tréfásan hangzik: „felnőttmegőrzéssel”. Mindkét korosztálynak szólt az Ige. A lutheri solák kerültek a fókuszba. Decemberben lezajlott a 2. IKON, fiataljaink másodszor szervezték meg sikeresen a budapesti református ifjúsági konferenciát.
A szolgálati ágak száma is növekedett 2017-ben. Elindult a Compass – Isteni pénzügyek című bibliatanulmányozó sorozat. Új vezető került a körzetmunka, a cserkészet, a fiatal felnőttek köre, a hittanoktatói és a pályázatfigyelői munkaág élére. Ugyanakkor sok hiányunk van, sok területen keresünk szolgálókat, van, ahol vezetőért imádkozunk. Várjuk mindazokat a testvéreket, akiket Isten a szolgálatba hív, indít.
Ősszel fontos esemény volt a presbiterválasztás. Istennek hála megújult a presbitérium, sok jelölt volt, de viszonylag kevesen vállalták a szolgálatot. Mintha egy nemzedék kezdene kimaradni, érthetőnek tűnő indokokból, a rohanó és terhelt mindennapokban talán ódzkodik a mélyebb, felelősebb, időigényesebb elköteleződéstől, ez az igazság, ezzel szembe kell nézni, de ez mélyen elgondolkoztató. És felértékeli mindazok szolgálatát, akik a Fasorban áldott módon munkálkodnak. Ezúton szeretnék mindenkinek köszönetet mondani. A választás kapcsán Urunk mégis gondoskodott arról, hogy éppen annyi jelölt maradjon, amennyi az új presbitérium felállásához szükséges volt. Így a választás érvényes és eredményes volt. Négy új presbiter került a csapatba.
Végezetül az anyakönyvi és egyéb adataink. A választói névjegyzéket 735 fővel zártuk le. Hivatalosan pillanatnyilag ennyi egyháztagunk van. Hálás szívvel köszönjük az egész éves adományokat! Isten itt, a Fasorban egy nagy közösséget működtet, a lelkészeink, az orgonista, a hivatali és gyülekezeti munkatársak fizetése ebből van, csak ebből. Mindenki más szolgálatból tevékenykedik. Ezt jó nyilvánvalóvá tenni. Szükségünk van az érett egyházfenntartói gondolkodásra, el szoktuk mondani: ha csak mindenki minden vasárnap 100 forinttal többet tenne a perselybe… A testvérek adományai nélkülözhetetlenek, köszönjük a növekvő támogatást!
2017-ben 36 gyermeket és 4 felnőttet kereszteltünk meg, 17 fiatal és 16 felnőtt, összesen 33 fő tett konfirmációi fogadalmat, ez a szám kicsit több, mint a tavalyi. 9 református és 19 vegyes vallású házaspár, összesen 28 pár esküvőjét tartottuk a Fasorban, nagy örömünk, hogy több házasság is köttetett a fasori fiatalok, nálunk hitre jutott, itt felnövekedettek köréből. A házasságkötések száma mintha több év távlatában nézve lassan növekedne. Szomorú adat, hogy 75 alkalommal álltunk meg ravatal mellett, de jóval kevesebbszer, mint 2016-ban. És mindig nagy örömünk, amikor, úgymond, „fasori babák” születnek. Pontos adatunk nincs, de annyit tudunk, hogy 7 alkalommal hirdettetett meg a komatál szolgálata, tehát ennyi fasori újszülöttről bizonyosan tudhatunk. Áldást kívánunk a családok életére!

Kedves Testvérek! Idén sem maradunk jubileumok nélkül. Gyülekezetünk 2018-ban ünnepli fennállásának 110. évfordulóját. Csipkebokor óvodánknak pedig 10 éves születésnapját köszönthetjük. Ha átadhatjuk az új épületet, kertet, micsoda páratlan születésnapi ajándék lesz! Szívből kívánom, hogy sok egyéb esemény mellett legyen 2018 az óvodánk éve!
És hol a reformáció? Az 500. esztendőnek vége, most jön az 501. év. Most végződik, elmúlt valami, vagy most kezdődik? Ez az igazi kérdés mindennap, mindegyikünk számára a Fasorban és a szívünkben 2018-ban is!
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4,4-7)
 
2018. január 14.
Devich Márton